26. Nikita

Sziasztook...

Igazán örülök a szavazatoknak :)

Hoztam is a 26. fejezet első részét...

A másik holnap reggel jön majd, mert 

mégsem sikerült megírnom végig : /

Remélem tetszeni fog ez is 

És szavaztok, hogy örömmel álljak

neki a 27. fejezetnek is :)

Na puszii

Tiszti

26. fejezet

Nikita

(Jake)

„Kedves Quileute törzs!

Ezzel a levéllel szeretnénk titeket felkészíteni a sorsotokra. Ugyanis ráébredtünk, hogy ti vagytok, akik folyamatosan megerőszakoljátok a falkám tagjait, és amint látod én sem vagyok hülye, nem fogom magam hagyni. Íme itt az első áldozat, akit sikerült felismernünk a tettesek közül. Vedd észre magad Jacob Black, a nők mindig is erősebbek, ha bosszúállásról van szó, szóval, ha nem takarodtok el La Pushról, kénytelenek leszünk, mi eltakarítani titeket, de mi kicsit távolabbra. Vár a pokol Jacob!

Üdvözlettel!

Nikita

Két napja ezek a szavak csengenek a fülembe. Két napja villannak fel azok a szörnyű képek Jaredről ahogy a fához van szögelve a bundája. Sajnos tényleg nem vagyok képes elhinni, hogy a falka azért volt az utóbbi időkben olyan szétszakadt, mert mindenki falazott a másiknak. Nem vagyok képes felfogni, hogy ilyen felfoghatatlan ötlet jutott eszükbe. Megerőszakolni egy másik alakváltó törzs tagjait. Jézusom, mekkora szégyen. Pont mi a mindenki számára tisztelt farkasok képesek voltunk ekkora baklövést elkövetni. Nem is tudom, mit kezdjek egy csomó felbőszült párduclány ellen. Ilyet még nem írtak a farkasok történelmében, az egyszer tuti.

– Azonnal mindenki ide – adtam le egy alfai parancsot gondolatban.

– Megyünk. Rohanunk. Te jó ég mi lesz itt. – csengtek vissza a gondolataik. Annak a négy farkasnak, aki végül is még él. Collin, Quil, Seth és Brandy.

– Igen, Alfa, miben segíthetünk – hajoltak meg előttem. – De ezt is már csak azóta, mióta tudják mennyire ki vagyok borulva tőlük.

– Mégis ki kezdte el ezt? Meséljétek már el. Ki volt az, az őrült? – emeltem fel a fejem és láttam, ahogy mind összenéznek.

– Jared – a nevét méltóságteljesen ejtette ki Brandy, mégis szörnyű volt hallani. – Én voltam, aki sokat járőröztem vele, és egyszer elvitt magával. Életem legnagyobb őrültsége volt, de utána sajnos rászoktam én is. Engem pedig Seth követett egyszer, mert észrevette, hogy gyanúsan eljárkálok egyre többet. Őt viszont csak egyszer bírtuk rávenni, ugyanis a lány, akivel elbánt annak a lánynak a nővére, akibe belevésődött aznap este.

– Hű, de jó, hogy én erről is csak most szerzek tudomást – löktem el a mancsommal egy nagy adag száraz falevelet.

– Én leszek a következő áldozat, de én vállalom a felelősséget. Ti meneküljetek el! – jelentette ki Brandy.

– Ha egy fokkal erőteljesebben ejted ki ezeket a szavakat akkor már most távoznék mindenkivel együtt. De nem te vagy az Alfa, hanem én, erőteljesen vésd abba a hülye fejedbe Brandy, mert még én élek addig én döntök! – morogtam a képébe. – Egyébként azért hívtalak össze titeket, hogy megbeszéljük, mi legyen. Mert ha úgy döntünk, feladjuk, akkor most azonnal távozunk, ha nem akkor viszont azonnali támadást indítunk ellenük.

– Szerintem eleget bántottuk mi azt a törzset, legjobb lesz, ha feladjuk – sóhajtott fel Seth, majd hátrakapta a fejét ahol hirtelen óriási párducfejek bukkantak fel.

– Ezt mi is így gondoltuk – hallottam meg a fejemben Nikita gondolatait, amelyek minden szóval a pokolba tiportak, úgy égettek.

– Szállj ki a fejemből cirmos, mert fáj – lihegtem.

– Reméltem. – Azzal egy különleges mozdulattal ruhában állt előttem mind a nyolc párduc. – Ti is változzatok át! – parancsolták.

Nem a legnagyobb rajongással, de engedelmeskedtem neki, és a maradék falkámmal elvonultunk, hogy mi is emberialakot öltsünk fel, ahogyan ők tették, csak nekik ez kicsit egyszerűbben ment.

– Kecsesebbek a mozdulataik, azért nem szaggatják el a ruhát átváltozáskor – szólalt meg Seth.

– Te ezt mégis honnan tudod? – sandítottam rá pengeéles tekintettel.

– A lány, Nala, nem sokat, de mesélt a törzsükről. Akár hiszed akár nem, érdekesek – lépdelt mellettem vissza a párducok elé.

– Jó újra így látni titeket – mosolyodott el Nikita és maga mellé hívta ez egyik göndör hajú lányt. – Eredj! – lökte meg hátulról, és mosolyogva nézte, ahogy a lány Seth karjaiba veti magát.

Hát én valamiért nem néztem ilyen jó szemmel, és ezt sajnos észrevette a drága Nikita is.

– Ne nézz így rá. Neki köszönheted az életed, te korcs, és azt is, hogy nem üldözünk el! – mászott bele az arcomba, és szinte kikaparta a szemem.

– Ezt mégis, hogy értsem?

– Úgy, hogy ez a lány, Nala Nikita, ő az, aki rávett arra, hogy ne pusztítsalak el titeket. Másképp megtettem volna. De ez a lány szereti azt a fiút ott. És akit ő szeret, azt az egész Nikita törzs. Viszont ez még nem jelenti azt, hogy csak úgy elfelejtjük az erőszakokat. Szeretnénk, ha kicsit távolabb költöznétek innen, hogy ne kelljen rettegnünk. Remélem, ezt azért meg tudjátok érteni.

– Természetesen Nikita. – tettem felé egy lépést és a vállára tettem a kezem. – Bármit, csak ne kelljen veletek harcolni. Elintézzük a vámpírokkal és a családokkal és eltelepedünk innen, viszont mivel nekünk ez a terület a védelmi övezet, ide fogunk járni, járőrözni.

– Erre gondoltunk, épp ezért erre is felkészültünk. Kizárólag csak úgy, ha a járőrözővel jöhet egy Nikita is. Ha annak viszont baja esik, akarata ellenére, tuti, hogy semmi nem állíthat meg!

– Elfogadom a feltételeidet – jelentettem ki. Ő pedig az arcomhoz simította ajkait.

– Holnapig kérlek, intézkedjetek! Itt találkozunk pontban délután kettőkor!

Az összes párduclány mellém sétált és hozzám dörgölőztek, kicsit megborzongtam tőlük, de gondoltam ez fontos nekik, így nem ugortam el egyikkőjüktől sem, kivéve a szőke lánytól, aki belémeresztette a karmait a kézfejembe. Enyhén rámorogtam, de ő csak elmosolyodott, és lehajtotta a fejét. A lányok egy ugrással átváltoztak a levegőben és elfutottak a távolba.

– Seth, ez mégis mi volt? – kérdeztük mindannyian, kis tudós öcsénket.

– Számukra az érintés kiváltsága annyit jelent, hogy megbíznak bennünk.

– És mi van akkor, ha belém ereszti a körmét? – kérdeztem, ugyanis kezdett kíváncsivá tenni a dolog.

– Akkor gáz van – fogta a hasát Seth a nevetéstől – megjelölt magának.

– Jaj, és az mégis mit jelent? – kérdezte Collin.

– Ő lesz az, aki végez veled, ha harcra kerül a sor, és egyik párduc sem nyúlhat hozzád semmilyen értelemben. Csak ő.

– Hűha. Ez nem hangzik valami jól. Remélem azért Nessie-t, nem taszítja majd, vagy valami.

– Nyugi, Jake. Annyira nem lehetnek veszélyesek. De most jobb, ha megyünk és megbeszéljük a Cullenékkel, hogy végül is mi legyen.

– Óvatosnak kell lennünk, ugyanis Dakota is ma fog felébredni. Reméljük, nem kell végezni vele, gyönyörű kis csöppség. Viszont veszélyes.

– Hát, igen…nekem, nem lenne szívem megölni, túlságosan is hasonlít Nalára. De mindegy, induljunk, és nézzük meg mi történt eddig.