Csodák mégis léteznek

Sziasztok kedveskéim!!

Hát NÉMI késéssel, de itt vagyok.

Persze a késés nem miattam van, mindenért 

Tiszti a felelős! - Igaz te...? 

*Tiszt hallgat és kuksol*

Na mondtam én :D

A sok szavazásnak igazán örülök és

a 18 rendszeres olvasónak is.

Megjegyzéseknek még tudok örülni, 

és mivel holnap (szerdán) van egy vizsgám

lelket tudnátok belém önteni :)

Köszönök mindent drága olvasóim.

Pusszantás

Tiszti

21. fejezet

(Crash)

Öt óra telt el Renesmee távozása óta. Öt óra óta vágyom arra, hogy újra a karomban tartsam. Á de nem. Ilyen is az én szerencsém. Na, de azért neki sem lehetett piskóta a napja, ide jött a pasija, rajtakapott a csókolózáson és csak örülhetek, hogy nem cicomázta ki a pofikámat. Szóval ne is menjünk bele a dolgokba, el kell felejtenem a csajszit, úgy sem látom többet.

– Hali, öcsi, miért lógatod az orrod? – nyitott be Dav.

– Áh, hagyjuk, nem érdekes. Kiheverem – dőltem hátra az ágyon.

– Crash, mi történt?

– Azon kívül hogy letámadott és olyan csókban részesített, hogy az eszem is megállt. Aztán meg jött egy nagydarab srác és elrángatta, sőt még meg is fenyegetett. Hmm, azt hiszem ezen kívül semmi.

– Ördögi a kiscsaj mi? – kuncogott rajtam Dav. – Rá se ránts. Amúgy hogy nézett ki a srác? Magas, nagydarab, izmos, feketehajú?

– Minden stimmel, kivéve a haját. Neki szőke haja volt, az öltözéke meg olyan, mint Tarzannak van.

– Hát, akkor kizárt, hogy Emmett volt. Valószínűleg Jacob, bár azt a srácot, még én nem is láttam, így nem tudom biztosra.

– Hát, köszi, ezzel igazán sokra mentem.

– Nesze, itt a száma, hívd fel – nyújtotta oda a telefonját. – Hátha jobb lesz.

Nem igazán tartottam jó ötletnek, hogy most zaklassam az éjszaka kellős közepén, de a szívem már annyira sajgott, hogy oltári nagy késztetést éreztem azután, hogy legalább a hangját halljam. Gyorsan átírtam az én telefonomba a számát, és egy mély levegőt véve, rányomtam a hívógombra.

– Hali, Crash vagyok – szóltam bele, mikor felvette. De mindezek után már csak a telefon sípolását hallottam. Letette. Se szó, se beszéd nélkül lecsapta a telefont. Pedig tudom, hogy ő vette fel. Annyira hülyének nem kell nézni. Na megállj Renesmee. Ilyen könnyen azért nem szabadulsz meg tőlem. Vagy ne legyek én Crash Daniel Robinson.

– Mi baj, nem vette fel? – szakította félbe gondolatmenetemet David.

– De, csak lecsapta, közvetlen azután, hogy bemutatkoztam.

– Hát akkor, még tudom ajánlani a közvetlen társalgást – nyomta meg az utolsó két szót.

– Ezt hogy érted?

– Úgy, hogy pattanj fel, öcsi, mert házhoz viszlek – rángatott fel az ágyról.

– Erre, egyáltalán nincs semmi szükség, de köszi – tiltaloztam.

– Ja majd nézem azt, ahogy az öcsém is átéli ugyan azt, amit én pár hónappal ezelőtt – közölte ellentmondást nem tűrően.

Magamra kaptam a bőrdzsekim, és rohantam Dav után a kocsihoz, de mikor kiértem ő még sehol nem volt, főleg nem a kocsinál. Így nekitámaszkodtam az autónak, és vártam, hogy felbukkan valahol.

– Bocs, de Katyit, csak nem hagyom itt – hozta ki a karjaiban fekvő lányt.

Betette a hátsó ülésre, aztán pedig ugrott is a volánhoz.

– Egyből jobban festesz, tesó, tudtam én, hogy ez kell neked – boxolt vállba.

– Na ja, te mikor nem tudod, hogy mi kell nekem? – ugrattam.

– Tudod, hogy nem akarlak szabályozni, mert nem vagyok az apád, de ő már nincs, így nekem kell rád vigyáznom. Csak az a baj, hogy pont olyan vagy, mint ő volt, totális szenvedő tipus.

– Nicsak, ki beszél? – kuncogtam.

– Sok lesz mára öcsi, egyébként is, a klub még teli van narkósokkal, nem volt jó ötlet ott hagyni. Vissza kellene, hogy vigyelek.

– Jól van már, nem kell azonnal felkapni a vizet. Amúgy meg ott van Tom, majd ő ügyel mindenre.

– Hát, ha a minden alatt azt a szőke hajú cicababára gondolsz, akkor teljesen igazad van.

– Na, ezt igazán nem kellett volna mondani, most aggódhatok még a klubbért is. Na de téma terelés képen elmesélhetnéd, hogyan ismerkedtél meg Renesmee-vel, és miért lett vége?

– Hosszú történet, akár csak az út, ami előttünk áll. Szóval figyelj és okulj.  Egy szép estén bulizni mentem, mert már igazán magányos voltam, és gondoltam felszedek valakit. Hát Ő pont ott volt. De ahogy hozzám ért, ahogy megcsókolt – áradozott. – Tudtam, hogy vele nem egy éjszakás kalandom lesz, már az első pillanatban több volt annál. De mint a hamupipőkében egyszer csak kifordult a karomból, és eltűnt. Kizárólag az a dolog nem stimmel a mesével, hogy ő az illatán és a nevén kívül nem hagyott mást maga után. Így kénytelen voltam a hétvégén következtetésekre jutni és arra jutottam, hogy bármi áron is, de megkeresem. Első helyszín az elég gyenge volt, de a második precíz. Ahogy megpillantott a karjaimba vetette magát. Onnantól voltunk együtt. De egy hónap után hirtelen felszívódott a nagynénikéjével és itt hagyta nekem őt – mutatott hátra. – Ennyi.

– Elmesélnéd mégis hányan vannak a családban? Csak, hogy felkészüljek, tudod.

– Van Esme, ő mindenki anyukája, kivéve Nessie-t. Az ő férje Carlisle, aki orvos. Alice, akire én tekintek anyaként, mert… áh majd megismered. Rosalie, az akivel lelépett, amúgy ő egy szőke hercegnő. Az ő férje Emmett, akivel jobb, ha nem kezdesz ki, mert nem akarlak több darabban visszavinni. Jasperre lehet mondani, hogy apuci, mert ő Alice párja, de amúgy vele nem igazán kerültem kapcsolatba. Utolsó sorban pedig Edward és Isabella, Renesmee szülei.

– Ők mind együtt laknak?

– Majd meglátod, ne legyél kíváncsi, többet nem beszélek, mert amúgy is megérkeztünk – parkolt le az erdő kellős közepén.

– Hol laknak a fán?

– Nem, te lökött. Sétálj végig ezen az úton és a végén áll a kis házikó, ne aggódj, megtalálod, de én megyek, haza viszem Katyit, vigyázz magadra, csörögj, ha kellek – taszított ki a kocsiból és magamra hagyott.

Hatszázegy fa, hatszázkét fa, hatszázhárom fa, hatszáznégy… Azt a rézfán fütyülő réz angyalát. Ez aztán a kis házikó.

Megálltam a hatalmas villa előtt, és „tetőtől talpig” feltérképeztem. Közben pedig próbáltam erőt venni magamon, és az ajtó felé sétálni. De nem igazán ment. Első ok: Mi a fenét mondanék? – Hello, tegnap megismerkedtem az egyik családtagjával, és miután megcsókolt teljesen beleestem. Ide tudná küldeni? Húha, ez elég bénán hangzik.

De akár hiszitek, akár nem, a lábaim egyre közelebb vonszoltak ahhoz az ajtóhoz, pedig én már majdnem meggondoltam magam, és megfordultam. Mikor az ajtó kinyílt egy magas szőke hajú nő nyitott ajtót.

– Szia – a hangja elakadt és a következő pillanatba a helyét egy barna hajú nő vette át.

– Elnézést, de problémák adódtak, a nevem Bella Cullen. Miben segíthetek? Alice küldött? – támadott le.

– Ö, nem. Nem Alice küldött. Renesmee-hez jöttem volna, itt van esetleg?

– Igen, még alszik. Gyere beljebb, foglalj helyet – invitált beljebb.

– Köszönöm – sétáltam be.

– Na, úgy látom Nessie megint felszedett valakit, szegény pára – suttogta a nagydarab srác egy kócos hajú férfinak.

– A lányomról beszélsz, te idióta. Elnézést a kellemetlenségért, de ő – bökte hason a feketehajút – nem bír magával. Mesélj csak, hogy kerülsz ide? – kérdezte, azt hiszem Edward.

– A nevem Crash, csak Nessie-hez jöttem volna, de így hogy alszik nem fontos, akár távozhatok is.

– Oh, dehogy is, ülj le kedves. Hozok neked egy kávét meg sütit – jelent meg egy másik nő. Vagy Alice vagy Esme.

– Köszönöm, de nem kávézom – utasítottam el, de addigra a nő eltűnt és előre tekintve pedig Edward és Bella kíváncsi arca fogadott.

– Ott tartottunk, hogy mesélj.

– Igen, tényleg. Nem hosszú történet. Ott volt a buliban, ivott, rosszul lett és miután egy srác kimarta a karjaimból, nem tudok róla semmit, és most érdeklődni jöttem.

– Renesmee teljesen jól van. A párjával alszanak fent az emeleten – hangsúlyozta a szavakat Edward, egy kicsit mérges arckifejezéssel.

– Hoztam sütit, egyél kedves – nyújtotta oda a tálcát.

Beleharaptam a muffinba, ami igazán finom volt, és biccentettem a fejemmel köszönésképpen.

A továbbiakban csend volt, nem beszélgettünk. Én csak vártam a többiek pedig hol itt voltak hol ott. Egészen addig ment ez még egy alsógatyás, félmeztelen, bronzbőrű srác le nem sétált a lépcsőn.

– Hali, te ki vagy és hol vannak a többiek? – dörzsölte meg a szemeit.

– Én…én Renesmee-hez jöttem látogatóba – dadogtam. – A többiek pedig pár perce tűntek el.

– Oh, értem, gyere. Nekem kilyukad a gyomrom, addig is megdumáljuk, honnan is ismered az én kicsikémet.

Te jó ég, ő az a srác, ő Nessie barátja. Na most találj ki valamit Crash, ha jót akarsz…

Követtem a konyhába, ahol ő, már egy tálcával állt a hűtő előtt, és mindenféle cuccot kezdett rápakolni. Leültem az egyik székre, és figyeltem, ahogy tornyosulni kezd az étel.

– Azt hiszem Esmének szólni kell, mert ennyi fél fogamra sem lesz elég – csapta be a hűtő ajtót. Én meg elhatároztam magamba, hogy a srác csak ugrat, és nem akar ennyi mindent megenni egyszerre.

– Na szóval, a nevem Crash. Renesmee ex pasijának az öccse. Daviden keresztül ismertem meg, még régebben, és most, úgy gondoltam meglátogatom – hazudtam.

– Aha, tök király. Mesélj csak magadról – kérlelt két harapás között.

Kisebb-nagyobb bevezetésben elregéltem neki pár hazug sztorit Renesmee-vel kapcsolatban, meg úgy az életem pár fontos eseményét, és neki persze mindenhez volt valami hozzáfűzni valója, meg egy saját sztorija. Egyszer szakítottak félbe minket. Egy hosszú hajú lány jelent meg az ajtóban egy kisfiúval a kezében és ő is a család után érdeklődött, de Jacob gyorsan levezette neki a dolgokat, ő pedig kétszer olyan gyorsan el is tűnt. Így megint csak ketten maradtunk, és tovább beszélgettünk.

– Ö, merre találom a wc-t – kérdeztem meg az egyik pillanatban.

– Itt kimész és rögtön balra a második ajtó – mosolygott Jake.

Felálltam az asztaltól és követve az utasítást, gyorsan rátaláltam a keresett ajtóra. Közben viszont a konyháról ismerős hangokat hallottam meg, így gyorsan visszamentem. És akár hiszitek akár nem Renesmee hátával találtam szembe magam. Aki épp Jacobbal váltott pár szót, és abban a pillanatban, mikor odaértem, ő megpördült a tengelye körül, és egyenesen a szemembe nézett. És megijedt. Látszott rajta, hogy fél. De tőlem? Miért tenné, nem bántottam. Vagy mégis?  Mindegy is, meg kell nyugtatnom, mielőtt páros lábbal rúg ki, mert az arckifejezése már kezdett átmenni idegesbe.

– Örülök, hogy újra láthatlak – mosolyogtam rá – Tetszik a családod, elég jó kis helyen éltek, és a barátod egyenesen haláli –  közben pedig Jake felé sétáltam, és egy nagyot boxoltam a vállába, ő pedig azonnal vissza is adta. Na és persze kétszer olyan erőset, mint én.

– Oh tényleg, Jenni felébred már? – nézett Jake-re az én tekintetemet pedig messziről kerülte.

– Aham – nyelt le egy falatot – elmentek a kicsivel va.. – megköszörülte a torkát – sétálni – fejezte be a mondatot.

– Jó akkor megyek, beszélnem kell apával – intett és kiszáguldott a házból.

– Hát érdekes kis barátság van köztetek – nevetett Jake.

– Valami nem stimmel, de majdcsak visszajön és megdumáljuk, mert ez így tényleg fura volt – ültem vissza.

– Te, mesélte azt neked Nessie, hogy amikor kicsi volt megtépett egy kislányt? Már akkor olyan vad volt. Pedig nem volt több három évesnél.

– Mesélj, hogy történt – érdeklődtem.

– Az egész egy nyári délután kezdődött, amikor a szüleink kivittek minket a közeli játszótérre. Először homokozni indultunk. Mind a ketten beleültünk a homokozó közepébe és egymás nadrágjára kezdtük el lapátolni a homokot. Viszont egy másik kislány odajött és a fejemre öntött egy vödör homokot. Renesmee pedig azonnal felpattant és a hajába kapaszkodott a lánykának és telitömte a száját homokkal. Hú micsoda csetepaté volt köztük, de hát még a szülők között – kacagott. – Ja és azt el kell még árulnom, hogy az a lány, akit akkor bántott, most a legjobb barátnője. Katy Bryce. Hát már akkor is engem szeretett, pedig akkor még pelenkásak voltunk.

– Hát ez az igaz szerelem, jó neked – hajtottam le a fejem.

– Jaj, öcskös, ne izélj már, jó fej vagy, megtalálod a neked való csajt. Ha én hiszek benne akkor neked is kell – veregetett hátba.

– Köszi, de azt hiszem, nekem soha nem jön el a nagy ő. Múlt éjszaka is azt hittem végre megvan, de nem. Ő sem volt az igazi. – Ha tudná, hogy most Renesmee-ről beszélek leszedné a fejemet.

– Oh, hagyjuk már a gyerekes dumát. Inkább elmesélek neked még egy sztorit.

– Crash, beszélnünk kell – szakított félbe Nessie hangja.

– Itt vagyunk a konyhában, életem, gyere csak – szólt Jake. – Na szóval ott tartottam, hogy nem csak az az egy eset volt ilyen, de azért ez, amit most mesélek, csak hasonló. Kint voltunk a közeli parton. Nem tudom jártál-e már a La push-on, de mindegy is, a lényeg hogy ez ott történt. Fürdeni készültünk Nessie-vel. Kézen fogva sétáltunk be a habos hullámok közé. De ő hidegnek találta és hirtelen felugrott a nyakamba, én meg ijedtemben hátraugrottam. A kis butuska, pedig azt hitte, hogy nem szeretem, és nem akarok hozzáérni. Ezért fogta magát és fürdőruhában nekivágott az erdőnek, megsértődve. Még szerencse, hogy tudtam követni mert már így is mirelit állapotban találtam rá, és akkor meg ő lökött el magától. Felmászott egy fára, amivel azt hitte megakadályozhat. De tévedett. Megráztam a fát amin üldögélt, ő pedig egyenesen a karjaimba pottyant, és akkor már hiába erőlködött, nem tudott kiszabadulni ölelésemből – kuncogott.

Viszont, én nem bírtam jót mulatni a kis hisztis Renesmee-n, mert ő közben mögém sétált, és a vállamra helyezte a kezét.

– Crash, beszélnünk kellene négyszemközt – pillantott rá Jake-re –, légy szíves.

– Jó, menjünk.

Felálltam az asztaltól és elindultam kifelé Renesmee-vel a nyomomban, ám az ajtóban egy izmos bronzszínű mellkasba ütköztem. Felpillantottam az ismeretlen illetőre, de nem volt egyedül. Volt vele egy srác és egy lány… Ahogy a lánnyal találkozott a pillantásunk minden megváltozott mintha valami elektromos légtér alakult volna ki köztünk, de mindez olyan jó érzés volt, amit még soha nem tapasztaltam. Viszont egyetlen másodperc leforgása alatt olyan események tömege zúdult rám, hogy nem volt alkalmam tovább élvezni a gyönyörű lány pillantását. A lány elájult, ezért, még mielőtt összeesett volna utána kaptam, és megtartottam. De a következő pillanatban pedig, már Jake tartotta a kezében és kifelé loholt vele az ajtón.

Megráztam a fejem, mert a hirtelen jött események kicsit összezavartak. Hol Renesmee-re, hol a másik két srácra kaptam a fejem, akik szintén az ajtó felé bámultak, ahol az imént távoztak.

Aztán végre mind felém fordultak, és csillogó szemekkel tekintettek végig rajtam. Viszont megszólalni csak az egyik srác tudott, és az is csak olyat mondott, amitől még zaklatottabb lettem.

– Megtörtént, bevésődött – csapott a hátamra a nyurga srác.