Üdv: Tiszti
Alig hittem a fülemnek, mikor Jake belement az Emmettel való párbajba. Mind a ketten kaján vigyorral pattantak fel a kanapéról, és rohantak ki az ajtón, úgy, minthogyha más itt sem lenne. Igen, ezek a pasik, észre sem veszik, hogy nő is van a világon. Bezzeg este az ágyban. Kiborítóak tudnak lenni, és ezzel nem csak én vagyok így, hanem Rose is, aki épp egy fekete fehérneműben ácsorgott a lépcső tetején, kigúvadt szemekkel.
Épp akkor fordítottunk hátat mindennek és vonultunk volna fel a szobáinkba bezárkózni, mikor a két tuskó – akik az előbb hagytak faképnél – bekullogtak az ajtón. Lelógó orral, búskomoran vágódtak le a kanapéra, és úgy néztek az ajtó felé, mint egy felbőszült bika.
Pár pillanattal később az ajtóban megjelent anya és apa, akik először rájuk, majd rám szegezték a tekintetüket.
– Ó, hát itthon vagy kicsikém – rohant hozzám anya, aki azonnal körbecsókolgatott.
– Veletek, még később számolunk – nézett a kanapén ülő bikákra –, de előtte, muszáj beszélnem Carlisle-lal, ha megbocsátotok, egy pillanat és itt vagyok – sasszézott apa a lépcső felé.
– Drágám, ugye jól vagy? Minden rendben? – fogta kezei közé az arcom anya.
– Igen, minden a legnagyobb rendben, de elárulnád, hol vannak Alice-ék?
Láttam, hogy a szemeibe úszik búskomorság és az arcvonásai is megváltoztak, mint egy kisgyerek akitől elvették az új játékát.
– Nem tudunk róluk semmit, elmentek, három napja se hírük, se hamvuk nincs. Bízunk abban, hogy olyan kis eltűnés, mint pár éve volt, mégis rossz előérzetem van. Félek, hogy örökre távoztak, de most kivételesen megértem. Szegény Alice nénikédnek, feltámadtak az anyai ösztönei, nem csodálkoznék, ha valakit magához venne, hogy felnevelhesse. Reménykedjünk abba, hogy hazatér és minden a régi lesz.
– Hogy-hogy elment? Pont most? – nyöszörögtem.
– Először azt hittük, veletek vannak, mert aznap tűnt el, mikor Carlisle is. De most, hogy hazajöttetek, bizonyossá vált, hogy nem.
Nem volt elég az, hogy Jake feldühített, most még kiderül, hogy Alice is itt hagyott. Épp, kezdem jól érezni magam, erre megint minden boldogságnak vége. De nem szabad elszomorodnom, minden rendbe jön. Most az a lényeg, hogy mindent tisztázzunk Jacobbal, mert két hónap nélküle, az igenis két hónap.
Miután Jake és anya kibeszélték a múlt emlékeit, és jót kacagtak egy-egy vicces sztorin, megszakítottam őket, mert ideje volt, kicsit kettőnkkel is foglalkozni.
Felvezettem a szobámba, ahol, ugyan semmi nem változott, mégis olyan fura illatok terjengtek. David – vontam le a következtetést. El is feledkeztem arról, hogy ő többet aludt itt a kelleténél, és ha Jake megérzi a fura illatot, akkor lesz majd nekem nemulass.
Lehuppant az ágyamra és maga mellé húzott, tudtam, ő nem beszélgetni akar, hanem szeretgetni, de ezt most nem fogom hagyni. Sem a lelkiállapotom, sem az egoizmusom nem engedheti meg magának.
– Milyen volt az életed nélkülem? – kezdtem én a kérdezést.
– El sem hiszed, mennyire rossz, drágám – mondta miközben közelebb hajolt és megcsókolt volna, ha engedem, de eltoltam magamtól. Ami nem igazán tetszett neki, de nem próbálkozott többször, komolyan vette a dolgot és figyelt.
– Szóval, mégis miért mentél el, Jake?
– Tudod, kicsit távol akartam lenni a vámpíroktól, tőled persze nem, de a suli miatt, téged nem vihettelek el, de most itt vagyok, szerelmem, és maradok is – fogta rövidre és bevetette azt a bájos mosolyát, aminek nem tudtam ellenállni.
Hittem szerelmes tekintetének, és remélem, nem bánom meg ezt a hitet, nincs még egy esély. Nálam nincs. Ha elbaltázza, akkor vessen magára.
– Te, hogyan vészelted át, ezt a két hónapot nélkülem, kicsim? – szakította félbe gonosz gondolatmenetem.
Nem feleltem, inkább arcára tettem kezem és kezdtem mindent a legelejéről. Figyeltem arcát, kíváncsi voltam, hogy miként reagál egyes képekre, de minden, úgy történt, ahogy arra számítottam.
Megmutattam azt a napot, mikor felkeltem és anya sírt. Azt, amikor megtudtam, hogy elment – hát akkor elég borzasztó volt az arckifejezése.
Azt is, mikor kiskutyát kaptam, Charlie esküvőjét – amire olyan „el sem hiszem” tekintettel reagált. Amikor a szkanderes részhez értem, elmosolyodott és büszkeséget véltem felfedni vigyorában. Majd utolsónak hagytam azt az éjszakát, mikor Katy bajba kerül, de mi megmentjük. Az elején gyötört arckifejezéssel tekintett a semmibe, majd óriási megkönnyebbülés lett rajta úrrá. A David és a köztem történő dolgokat, úgy ahogy voltak átugrottam és Katy éjszakáját, a Rómába vezető utunkkal folytattam.
Itt összeráncolt homlokkal, fúrta tekintetét a szemembe, majd egy hirtelen mozdulattal lesöpörte kezem az arcáról.
– Renesmee, te titkolsz valamit – vádolt meg –, én pedig szeretném tudni, hogy mit!
– Jacob, nem hiszem, hogy el kellene mondanom, félek, hogy túlreagálnád, elhagynál miatta, még, ha tudod, hogy szeretlek, akkor is.
– Én, még egyszer nem foglak elhagyni, semmiféle okból, ha csak, te nem kéred azt.
Nagyon megfontoltam ezt az egészet, eszem ágában nem volt elmondani neki Davidről még azt sem, hogy mi a keresztneve, akármennyire is szeretem Jacobot a múltkori eset után – amikor Demetrire támadott – félek neki bármi ilyet mondani, hiszen tudjátok milyen meggondolatlan. Kis gondolkodás után, félve, de megmutattam neki egy képet Davidről semmi intim részt, csak olyat ahol szépen nézett rám.
– Ki ez, Nessie? – kérdezte nyugodtabb hangnemben.
– David, de semmi nem történt közöttünk, ő csak védelmezett, még te nem voltál itt, és szeretett is – regéltem gyorsan, de a szemeim akaratom ellenére, megteltek könnyekkel.
Mielőtt hozzámért volna, kezem újra az arcára helyeztem és Daviddel való kapcsolatom minden pillanatát, megmutattam neki. Nem néztem rá, lehajtott fejjel vártam, hogy vége legyen a bemutatómnak.
Félve néztem fel rá a történet végén. A könnyeimet is, talán eddig bírtam bent tartani, mert azok, ebben a pillanatban kibuggyantak és az arcomon lassan, túlságosan lassan folytak le. Percek teltek bele, mire lecsöppent az egyik, és még több mire a másik szememből is kicsordult egy, de az, már nem ért földet. Jake, úgy csókolta le az arcomról azt a könnycseppet, mintha a legfinomabb vízforrás lenne. Óvatosan hátamra csúsztatta kezeit, és az ölébe húzva, mézédes csókokkal varázsolt el. Megnyugtató volt számomra, hogy cseppet sem érdekli mindaz, amit megmutattam Davidről. Nem hittem volna, hogy ennyire félvállról veszi, persze, ez nekem a legnagyobb öröm. Tisztában voltam azzal is, hogy lehetséges az, hogy csak, azért ilyen, mert már annyira vágyott rám, hogy szinte fel sem fogta, és majd később ha visszaemlékszik ezekre a képekre akkor kiborul, és olyat tesz, amit maga is megbán. Hosszú gondolatmenetemet, anya örömteli sikolyai szakították félbe, ne értsetek félre, semmi olyan nem történt most. A földszintről jött a hangja.
– Jó-jó, Bells, nekem is hiányoztál – hallottam meg Alice hangját.
Nekem sem kellett több, pillanatok alatt kibontakoztam Jake karjaiból és lerohantam a lépcsőn. Szegény Alice-nek, lehetősége sem volt félre ugrani, vészjósló ugrásom elől, ami egyenesen a földre teperte.
– Annyira örülök, hogy itthon vagy, köszönök mindent Alice. Hallod mindent – estem kétségbe, amikor Alice szemei nem mozdultak.
Aztán hírtelen megrázta a fejét és láttam, hogy kicsit zavarodottá vált, így kezet nyújtottam neki és felrántottam a földről. Megint a semmibe bámult, én pedig őt néztem, egészen addig még apa kétségbeesett kérdése, meg nem zavart.
– Hogy, micsoda? Ez lehetetlen, ők, ide, hozzánk? – hitetlenkedett.
– Mi baj van, fiam? – kérdezte Esme.
– Marcus idejön, két követőjével, ráadásul, békével jönnek, nem értem mit akarnak itt – felelt azonnal Alice.
– Talán, a támadást akarják rendezni – mondta Jacob, a lépcső tetejéről, akire az imént csaptam rá az ajtót, teljesen megfeledkezve róla.
– Lehetséges, de akkor, miért isznak állati vért? – kérdezte Alice.
– Ezt nem értem én sem, talán, meg kellene várnunk, míg ideérnek, de mindenesetre készüljünk fel az érkezésükre – jött ki Carlisle is az irodájából.
A családom újra összeült beszélgeti, azt találgatták, mit akarnak itt Marcusék. De, egy épszerű ötlet sem jutott az eszükbe. Azt viszont sejtettük, hogy ezek után, már semmi jó nem fog kisülni. Viszont, engem szégyenszemre, jelenleg más jobban izgatott. Jake-kel szerettem volna tölteni a ma estét, kettesben, de nem tudtam, hogyan kezdjek neki, és mit tegyek, ha ellenkezik? Mindent be kell vetnem, egy romantikus éjszaka érdekében és a legfőbb segítségem is itthon van végre, szóval nincs más hátra, minthogy megkérdezzek tőle néhány dolgot.
Szerencsére, a családom nagy része feloszlott, még apáék sem voltak itthon. Alice, Jasper és Esme sürögtek-forogtak a házban, így semmi nem akadályozott abban, hogy segítséget kérjek. Egyszerűen Alice elé táncoltam, aki azonnal minden figyelmét nekem szentelte, és várta, hogy kibökjem végre, mindazt, amit szeretnék.
– Mond csak, Nessie, mivel szolgálhatok?
Lehajtottam a fejem, hiszen nem tudtam, hogy is kezdjek bele, mégis csak a nénikém. Nem olyan egyszerű közölni vele az ilyen dolgokat. De valahogy neki kell kezdenem, mert akkor nem haladunk sehová.
- Nessie, azt hiszem, tudom, miért vagy zavarban, hidd el, segítek neked, ha bármire szükséged van, csak szólj, egyébként nem kell félned, a te korodban ez természetes, vágj bele nyugodtan, mi itt vagyunk, nem lesz semmi baj.
– Persze-persze, csak nem vagyok biztos abban, hogy itt az ideje, és hogy Jacob akarja-e. Össze vagyok zavarodva, hol? Mikor? Hogyan? Meg a látomásod is irritál, nem szeretném, ha valami félbeszakítaná a gyönyörű esténket, főleg ne, egy Volturi támadás. Szóval, parázok nagyon.
– Semmi ok az aggodalomra, Dr. Alice segítségedre szolgál, mondja mi a panasza – mosolygott. – Na, szóval, nálad szebb lányka nincs a földön, szóval nyugodj meg, e felől, semmi kétségem. Tudod, hogy Jake-nek, bevésődése vagy, micsoda butaság az, hogy nem kellesz neki, saját kezemmel fojtom, meg, ha ellenkezni próbálna. Egyébként attól, hogy egy kis időt szánsz magatokra, nem dől össze a világ, mi biztonságban vagyunk!
– Honnan fogom tudni, hogy ő akarja-e?
– Hát, szintem ezt, inkább érezni fogod – simogatta meg a fejem búbját.
– Alice, akkor segítesz megszervezni egy romantikus estét?
– Oh, igen-igen. De csak egy jó tanács, a La Pushra tervezz, mert itthon teljességgel kizárt, és a ti házatok, már jelen pillanatban is foglalt – kuncogott.
– Rendben, akkor menjünk el bevásárolni – ugrott a kulcsokért.
– Alice, kérlek, egyedül vásárolj be, bízom benned, tudom jól, hogy mindent megveszel, ami kell, de most Esmével kell beszélnem.
– Rendben, akkor megyek Jasperrel – dobott puszit az ajtóból és elszökdelt.
– Esme – kiabáltam, mert nem láttam sehol sem.
– Mond, kicsim – termett a hátam mögött.
– Segítesz összeütni egy vacsorát Jacobnak, amit majd este átviszek neki?
– Persze, drágám, menjünk a konyhába – húzott magával lefelé a lépcsőn.
Esmével, pár perc alatt kitaláltuk, hogy mi legyen a vacsora és azonnal neki álltunk az elkészítésnek.
Gyorsan készen lett a fűszeres steak és a sültburgonya, de mi, ennyivel nem értük be, készítettünk mellé desszertet is. Csináltunk, vagy ötven darab palacsintát és egy csomó muffint. Mire mindennel végeztünk, Alice is haza érkezett, és szegény Jasperrel hozatta be, azt a tizenkét szatyrot, ami mind, telis-tele van kiegészítőkkel.
– Megvettem mindent. Gyere, megmutatom és elmondom, hogy-hogy tedd Billy házát, egy romantikus szerelmi fészekké. Egyébként, szerencséd van, mert ma mentek el éjszakai horgászatra, most először az esküvő után, úgyhogy lesz mit kibeszélniük, így nincs, ki megzavarjon benneteket.
Alice végig mutatott minden fontos dolgot, hogy mit, hová tegyek, miként csináljam, ellátott néhány tanáccsal is az éjszakát illetően, és miután végzett a bemutatóval, a kezembe nyomta a csomagokat és szó szerint kilökdösött az ajtó. Szerencse, hogy ott volt Esme, aki a még időben emlékeztetett, arra, hogy az ennivalót is vinnem kell, így most már, ki sem látszódtam a sok csomag közül.
Elköszöntem az otthontartózkodóktól, akik között már apa is megjelent, legkisebb örömömre.
– Kicsim, rá érsz egy pillanatra? – szólt utánam.
Gondolom, most jön majd egy apai felvilágosítás és egy üzenet Jacobnak, hogy, hogyha bármi bajom esik, letépik a fejét.
– Persze, apu, mondjad – erőltettem mosolyt az arcomra.
– Csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy biztos vagy a döntésedben?
- Határozottan, igen - feleltem gyorsan.
– Akkor menj, és érezd jól magad – odahajolt, adott egy puszit és az utamra intett.
Meglepődtem, hiszen arra készültem, hogy legalább egy órás beszélgetésbe fogunk merülni, de meglepett. Így sarkon fordultam és rohantam, La push felé. Ami nem volt olyan egyszerű, ennyi csomaggal. Főleg, hogy útba akartam ejteni a Seth-et is, mert, neki is sütöttem palacsintát.
Szerencsére, otthon találtam és mikor átadtam neki egy tálcányit, gyors búcsút vettem tőle, mert igyekezni akartam.
Mikor odaértem megtorpantam az ajtóban. Felvetődött elém egy kérdés: Helyesen cselekedek? Pár perces töprengés után, úgy döntöttem, nincs vesztenivalóm, szóval benyitottam az ajtón. Szerencsére, Jake nem volt itthon, így lesz időm kipakolni, aminek már neki is kezdtem.
Először a szoba minden sarkába tettem egy-egy orgona illatú gyertyát, majd meggyújtottam, hogy erősebben ontsák az illatukat. Ezek után a vacsorát tálaltam fel, majd rózsaszirmokkal hintettem a konyhába és a szobába vezető utat. Nagy meglepetésemre, egy új fehérnemű szettet is találtam a csomagok között, valamint egy csodás ágyneműt is. Berohantam Jake szobájába, hogy lecserélhessem azokat és elpakolhassak, de az ajtóban megtorpantam. Arra számítottam, hogy a ruhák halmai várnak rám, de nem, egyetlen egy póló hevert az ágyon, az, amiben tegnap hazajött.
Mivel halottam egy halk kacajt a távolban, úgy döntöttem sietek és a szobát is "rendbe" rakom. Áthúztam az ágyneműt az ablakra feltettem a piros függönyt és az ágyra is szórtam pár rózsaszirmot.
Pont időben értem ki a konyhába, mert Jake abban a pillanatban nyitott be az ajtón.
(Jake szemszög)
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a látvány fogad, mikor hazaérek, egy hosszú járőrözésből. Egyetlen szerelmem, a konyha kellős közepén áll, megdermedve és épp egy csinos kis mosolyt próbál felerőltetni az arcára. Úgy gondoltam, könnyítek a dolgán, így az ajtót becsaptam magam mögött, és a karjaimba kaptam. Ajkaimat az ő mézédes bőrére tapasztottam és a nyakát kezdtem el csókolgatni. Rögtön jobb kedvre derült, kedvesem. Adtam neki egy röpke csókot és talpra állítottam. Ekkor vettem csak észre, hogy az asztalon vacsora áll, a levegőben édes orgona illat terjeng, és rózsaszirmok hevernek mindenhol. Kezdett kicsit gyanússá válni a helyzet, de kedvemre valóvá is.
– Hát, vacsorát is kapok? Azt hittem ma csak egy szendviccsel kell beérnem, és tessék, itt ez az angyal, aki terülj-terülj asztalkámat, varázsol nekem – csókoltam meg még egyszer.
– Hát, hiányoztál, szerelmem – bújt a mellkasomba.
– Te is nekem!
– Ne dumálj, ülj le és egyél légy szíves, mert kihűl a vacsorád! – szólított fel.
Elengedtem az én angyalom és helyet foglaltam az asztalnál. Felvettem a kést és a villát, majd levágtam egy kisebb szeletet a húsból. Lassan rágtam meg, hogy élvezni tudjam az ízeket.
– Ez fenséges, Nessie, egyszerűen isteni – vettem még egy falatot.
– Én csináltam – sütötte le a szemeit, mint, aki zavarban van.
– Oh, szóval érintette a te drága tüneményes kezecskéd, hm, akkor még sokkal-sokkal finomabb – húztam az ölembe őt is, és a szájába nyomtam egy falatot.
– Várj, van még itt neked valami – állt fel és a hűtőhöz sétált.
Két tálcával szökdécselt vissza hozzám és azokat is letette elém. Az egyiken ínycsiklandozó csokis muffinok tornyosultak, a másikon pedig palacsinta. Elárulom, hogy egyik sem érdekelt annyira, mint az én egyetlenem, aki még mindig arra várt, hogy egyek. Kénytelen voltam lenyomkodni egy muffint a torkomon, pedig már semmi étvágyam nem volt, legalábbis ételhez nem.
– Köszönöm, elmegyek lezuhanyozni, gyors leszek! – álltam fel az asztaltól.
– Rendben, a szobában várlak – kacsintott rám, ami kiváltotta a legélénkebb fantáziám is.
Rekord gyorsasággal zuhanyoztam le, és még fogat is mostam. Hihetetlen, hogy ez a kiscsaj ekkora vadságot vált ki belőlem. Nem bírtam magammal, a fejem vezetett egyenesen a szobaajtóig, ahol meg kellett állnom ahhoz, hogy az állammal ne súroljam végig a szoba parkettáját, mert az, abban a percben leesett, mikor Renesmee-t megláttam. Egy gyönyörű, csipke fehérneműben feküdt az ágyamon – ami fura módon megváltozott, vagyis nem csak az, az egész szoba úszott a romantikában – és valamit nézett a plafonon.
Megköszörültem a torkom, amire rögtön odakapta a fejét és egy kaján vigyorral az arcán csalogatott közelebb.
Engedelmeskedtem hívó szavainak, és mint egy drogos, úgy mentem szerelmem felé, nem gondolkodtam, nem koncentráltam, csak ő volt és én. Együtt.
– Biztos, hogy ezt szeretnéd, egyetlenem? – tértem újra észhez.
– Csak is téged, Jacob!
Óvatosan ültem le az ágyra, ahol, még mindig, ugyanúgy mozdulatlanul feküdt Nessie. Kisöpörtem az arcába lógó tincseit és adtam két puszit a gyönyörű, piros arcára. Szerelmem még mindig nem moccant, ezért cselhez folyamodtam. Egyik újammal, lassan cirógattam meg a hasát, majd azzal az újammal egyre fentebb és fentebb vándoroltam. Közben arcunk is egyre közelebb került egymáshoz, egy hajszál választott el nedves ajkaitól és kegyes domborulataitól, amikor hirtelen fordult a kocka. Mindkét kezével az ágyra lökött és az egyik lábát átdobta a csípőmön. Miután kényelmesen elhelyezkedett a hasam alatt, lassan egyre közelebb hajolt az arcomhoz. Már a mellkasunk is egymáshoz tapadt, tényleg semmi nem választott el tőle. Átkulcsoltam a kezeimet a derekán, hogy még közelebb szorítsam magamhoz és ajkaira tapadva egy gyönyörű pillanatnak, néztünk elébe. Ajkaink eggyé váltak, és kifulladásig csókoltuk egymást, a hevesebbnél is hevesebben. Mikor már nem bírta levegő nélkül elszakadt tőlem és újra felült. Kicsit lentebb fészkelte magát rajtam. Túlságosan lentre. A gyenge alsónadrágot, amit felvettem, könnyedén tépte le rólam, ezzel felfedve mindenemet. Azt hittem megőrülök, hirtelen fentebb emelkedtem, átkaroltam kedvesemet és a melltartójának a kapcsai után kezdtem el kutatni. Én nem voltam olyan kegyetlen a ruhaneműkkel, mint ő, én gyengéden kapcsoltam ki és csúsztattam le a vállán a pántjait. Felgyorsítva a pillanatot, megfogta, és a szobasarkába dobta. Immár, egy kis semmit sem takaró bugyiban üldögélt a combjaimon és várta a következő lépésem.
Azt a semmit sem takaró izét is le kellett, hogy szedjem róla, ezen viszont nincs kapocs, így kénytelen voltam, letépni róla. Óvatosan engedtem el a gyenge anyagot, ami lassan hullt le a földre.
Végre láthatom minden egyes porcikáját, érezhetem testének forróságát és gyengédségét. Már nem csak én vártam Nessie vágykeltő idomaira a férfiasságom is. Kedvesem egy apró mosolyra húzta a száját, és fentebb fészkelődve egybeolvasztotta testünk. Egy felülmúlhatatlan érzés kerített akkor magába, egy elmondhatatlanul csodás érzés. Ahogy gyengéden mozgatni kezdte a csípőjét, ahogy a vágy felülkerekedett rajta és már ő sem bírta lassan, egyre hevesebbé vált. Ezzel fokozva, a bennem lakozó farkas, türelmetlenségének kitörését. Megmarkoltam a csípőjét két kezemmel és átvettem az uralmat kettőnk felett. Nessie boldog sóhajai, egyre közelebb repített minket a beteljesülés felé. Mikor éreztem, hogy háta megfeszül és egy kielégült sóhaj, hagyja el ajkait, kicsit rágyorsítottam, és mikor engem is beterített a gyönyör fátyla, újra felültem, nyomtam egy csókot Nessie szegycsontjára, és a hátára fektettem.
A levegőt talán hevesebben vette, mint én, ezért, hogy még fokozzak elégedettségén, birtokba vettem melleit és az ajkit is. Mikor már alig kapott levegőt, egy visszafojtott sikoly miatt, abbahagytam kényeztetését, és egy csókot nyomtam a hasára. Egy pillanatra megvonaglott, de kezei a nyakam után nyúltak és ajkaira húzva átadtuk e pillanatot a kettőnk csókjának.
