Hirtelen változások
Viszonylag rövid, de eseménydús fejezetet hoztam :)
Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!
Puszi...
Tiszti
(Renesmee)
Azonnal mindenki Dakota után vetette magát az erdőbe, de
addigra már a kis újszülöttünk messze járt. Amikor rájöttünk, hogy már úgy is
késő egy pillanatra megálltunk, és Jake-nek parancsba adtuk, hogy menjen haza,
és készítse fel a családot.
Szokás szerint, igen nehezen tudta felfogni, de elment.
Igazából meg, még az is botrányt fog kelteni, amit Dakota művel, még csak az
kellene mellé, hogy újra előkerüljön az óriási farkasok téma…
Jasper előre indult Emmettel, én pedig Alice-el futottam
mögöttük. Szerencsésen tudtuk követni az illatát, de az erdő szélén
elveszítettük. Az út túloldalán már nem lehetett érezni semmit és vissza az
erdőben más útvonalon sem.
Rettenetes gondolatok jártak a fejünkbe, mint például,
valamelyik autós felvette a szegény megesett kislányt, és elvitte, kitudja
hová. Dakota pedig aztán majd szépen kikotyog mindent, amit eddig megtudott
rólunk, és paff mindennek lőttek.
– Szerintem itt ment vissza – szólt Em, és már indult is
vissza az erdőbe ahonnan jöttünk.
Készségesen követtük, hiszen nincs miért kételkedni benne,
viszont iszonyat érdekesen bámultunk utána, mikor az egyik hatalmas fenyőre
kapaszkodott, fel és eltűnt annak sötét ágai között.
– Emmett? Most ennek a fának véletlenül mentél neki, vagy
találtál valamit? – kiabált fel Jasper.
Válasz nem érkezett, viszont két percen belül megjelent a
magasban egy zöldruhás hulla és szépen lassan zuhant le elénk.
– Ó te, jó ég – rémült meg Alice mikor meglátta a vadászt,
aki immár teljesen kiszipolyozott állapotban terült el a lábai előtt.
Abban a pillanatban viszont Emmett is előttünk termett,
karjaiban egy hatalmas oroszlánnal. Azt ledobta maga elé a földre és két lépést
hátrált, majd kinyújtotta karjait, amiben pillanatokon belül Dakota feküdt és
Emmett mellkasába fúrta fejét.
– Dakota – dörrentünk rá hárman is egyszerre, mikor
kikukucskált.
– Esküszöm, hogy az oroszlán finomabb volt, átállok, ígérem,
de ő csak itt sétálgatott és elakarta venni a zsákmányom. Ezt nem hagyhattam – ugrott
ki Em karjából és Jasper nyakába vetette magát.
– Jó, esetleg érthető. Esetleg! De ha még egyszer előfordul
kislány, esküszöm, összeakasztjuk a bajszunk – lágyult meg Jasper szíve is.
– Értettem, Jasper bácsi – vigyorgott rá Dakota és újból
megölelte.
– Csak apa, rendben? – kérdezte Jazz, mikor letette a
kislány és megfogta a kezét.
Dakota rábólintott és futásnak eredtek Jasperrel egyenesen
vissza a házhoz.
– Erre életemben nem számítottam – sóhajtott Alice, majd
összenézett velünk és együtt indultunk Jasper és Dakota után.
Otthon annak ellenére, hogy mi történt csendes és teljes
nyugalmat találtunk, és az egész farkas falkát. Ott ültek mindannyian, és hálás
tekintettel néztek fel ránk, mikor megláttak az ajtóban.
Szó nélkül helyet foglaltunk a kanapén és mi pedig kérdőn
néztünk a többiek felé, majd Jake sóhajtott fel, és kezdett bele a
mondandójába.
– Először mindenkihez szeretnék szólni, utána pedig Alice a
te segítségednek venném nagy hasznát – körbetekintett és folytatta. – Tegnap,
ugye sikeresen tárgyaltunk a Nikita törzzsel, és nagyon gyalázatos módon, de
sajnos itt kell hagynunk Forks területét. Minden nap visszafogunk járni,
járőrözni, de kénytelenek vagyunk engedelmeskedni, ha nem akarunk háborút. Nem
tudom, még hogy hová, de nem messze mennénk, és egymagunk.
– Azt már nem! – ugrottam fel a kanapéról dühömben, viszont
apa elkapta a karom és visszarántott.
– Teljesen megértünk, viszont nem tudom, nekem igazat
megvallva nem tetszik ez a megoldás, de ez a ti döntésetek, nem szólunk bele –
nézett rám apa, szúrós szemmel, miközben Jake-hez beszélt.
– Alice, tudsz nekünk, segíteni abban, hogy melyik helyet
válasszuk azok közül, amit kinéztünk?
– Persze, de akkor határozzátok el az első állomás
helyszínét, mert, csak döntés alapján látom – hunyta le a szemét Alice és
koncentrálni kezdett. Pillanatokon belül viszont újra kinyílt a szeme, de az
arcán csak aggodalom tükröződött. Mindenki rémülten bámult körbe apa viszont
felállt mellőlem, és gyenge mosollyal az arcán összecsapta a tenyerét.
– Mi is költözünk. Hála Emmettnek, Alice-nek és drága
egyetlen lányomnak.
– Mert, most mi van? – hökkent meg Em.
– Az, hogy az erdőben hagytátok, Dakota áldozatát és
legnagyobb szerencsétekre a társa megtalálta.
– A holnapi újságok telis-tele lesznek rémisztő vámpíros
képekkel – sóhajtott Alice és kezébe temette az arcát.
– Van más választásunk a költözésen kívül? – kérdezte Esme
és Rose.
– Nem tűnhetünk el ilyen hirtelen, hisz akkor lebuknánk.
Legegyszerűbb, ha Alice, Jasper Dakota, Renesmee, Edward, Bella és a farkasok
elmennek. Mi pedig egyelőre maradunk és egyre többet megyünk utcára, hogy ne
okozzunk gyanakvást. Átlagos emberként kell élnünk pár héten belül, pedig mi is
megyünk utánatok. Most viszont pakoljatok, hívok magánrepülőt, és még ma
megérkezhettek az új lakásba – adta ki a parancsokat Carlisle.
Az egész családi nyugalom felborult, mikor kifizettük a
gépet, mindenki mindent elkezdett rápakolni. Zongora, ezer féle doboz, ruhák,
meg minden, amit Alice fontosnak talált. Apát egyedül a hangszere érdekelte,
miután azt feltette, beült a pilótafülkébe és ott várt minket.
Ezek után, három óra múlva már úton voltunk Esme szigete
felé. Én főként Jacobbal beszéltem, mert még mi pakoltunk, addig ők elmentek a
Nikita törzshöz és megbeszéltek jó pár fontos dolgot. Például, mivel ilyen
messzire megyünk, Seth ott maradt a törzzsel, hogy vigyázzon és felügyeljen a
dolgokra. A többiek viszont jöttek velünk és a történtek ellenére elég vidámak
voltak, és mindezt próbálták terjeszteni a többi utasra is. És az, mint egy
rossz baktérium, megtámadott mindenkit. Collin kifejezetten jól érezte magát
Dakotával, aminek mi kifejezetten örültünk, viszont Jasper folyamatosan
befolyásolta a srác érzéseit, mert tudta, hogy ha egy pillanatra is nem figyel,
felszökik a srác érzelmi szintje és vége. Még jó, hogy erre is rádöbbenünk,
hogy ezt is tudjuk befolyásolni, természetesen mindezt a farkasok tudta nélkül.
Az út öt órás volt, és mikor megérkeztünk én teljesen úgy éreztem, hogy hulla
vagyok mindenhez, így a legközelebbi szobában, az ágyba vetettem magam, és
reggelig fel sem ébredtem.
