- 1992
december 9. viszonylag enyhe téli idő volt, épp ezért a haverjaimmal csavarogni
indultunk a városban. Késő este hajléktalanok támadtak ránk, és még a többiek
tudtak menekülni, engem megkéseltek és meghaltam - hangja elcsuklott, majd
elhallgatott.
- Sajnálom,
de akkor, mégis hogy kerülsz ide? Van túlvilág?
- Nyugalom,
June - nevette el magát. - Mindent sorjában. Igen, van túlvilág. Pont úgy, ahogyan az emberek képzelik. Mennyország és pokol, csak nem pont így hívják
őket. Amiért én viszont még itt vagyok pont ez a két világ okolható.
- Mesélj
kérlek, mert ez még zavaros - kértem, mikor ismét abbahagyta.
- Azon
estén borzalmas összecsapás tört ki miattad a túlvilágon. Ezért én nem
juthattam tovább egyikbe sem. Ott maradtam a semmi, kellős közepén.
Hát remélem tetszik ez a kis részlet. És az egész fejezetet pedig hozom nektek a jövőhéten, de most még van pár felületi hibája amit mindenképp javítanom kell. Addig is Puszi mindenkinek, komi pedig persze jöhet :))
Nikita A.
