Változások

(Renesmee)

Már világos volt, a nap sugarai a zöld függöny segítségével, gyönyörű színbe borították a szobát. Épp ezt bámultam, mikor Jake hirtelen felült mellettem, és a párnája alatt kezdett el kutatni.

– Igen, tessék! – vette fel a kimenekített telefont.

– Szia, Jake, ne haragudj, hogy ilyen korán zavarlak, de haza kell jönnie Nessie-nek, minél előbb! – hallottam meg anya hangját a vonal túlsó végéből.

– Miért, valami baj történt? – aggodalmaskodott.

– Semmi komoly, csak Alice-nek látomása volt. Hamarosan megérkeznek Marcusék.

– Mennyi időnk van?

– Kb. húsz perc. Neked nem kell jönnöd. Maradj csak és ülj a fenekeden, majd mi mindent elintézünk.

– Persze, ahogy azt te gondolod. El ne képzeld már, hogy ölbe tett kézzel fogom várni, hogy az a család, akit én sodortam veszélybe, most értem kockáztassa a jövőjét. Nessie-nek bármi baja eshet, megyek én is! – mondta ellentmondást nem tűrően.

– Rendben, akkor siessetek, várunk! – tette le a telefont anya.

Míg ők beszéltek, lassan összeszedtem a tegnap eldobált ruháimat – már ami épségben volt –, és felöltöztem. Jake is felállt és a szekrényéhez sétált, hogy magára kapjon pár ruhaneműt. Én mindeközben végignéztem aranybarna, izmos testén és nagyot kellett nyelnem ahhoz, hogy most azonnal ne támadjam le. Hatalmas önerőm segítségével, hátat fordítva neki, kisasszéztam a szobából, egyenesen a hűtőhöz. Tudtam, hogy valami reggelit össze kell dobnom neki, hiszen étgyomorral nem jöhet hozzánk. Esme ki is borulna. Így hát, csináltam neki egy sonkásszendvicset, és egy tálcán, az asztalra tettem.

– Kicsim, egy pillanat és jövök, szólnom kell Samnek és a többieknek. Csók – csapta be maga után az ajtót.

Na, ennyit a nyugodt reggeliről.

Amíg várakoztam, felsöpörtem a rózsaszirmokat, és összeszedtem a kisebb kiegészítőket, majd én is megettem egy szendvicset. Mindez, tíz percbe telt, és szerelmem haza is ért.

– Nyuszikám, Sam nincs farkas alakban, mert Emilyvel van valahol, ezért szóltam Paulnak, hogy adja át neki üzenetem. Leah és Seth pedig a határnál várnak minket – ölelt át.

– Rendben, csináltam neked egy szendvicset, edd meg gyorsan és indulhatunk is – adtam a kezébe a reggeliét.

– Köszönöm – vette el tőlem és lehuppant az asztal melletti székre.

Szó nélkül megette, három harapásból, és mindezt, egy szenvedélyes csókkal köszönte meg, indulás előtt.

Kézen fogva futottunk a határig, ahol Seth és Leah csatlakozott hozzánk, így Jake is átváltozott, hogy tudjanak pár szót válltani. Én viszont tovább futottam, az erdő már ritkult és perceken belül a házunk előtt álltam.

– Sziasztok – köszöntem mindenkinek, majd anyához mentem, hogy puszit adhassak neki.

Mindenki bele volt merülve a beszélgetésbe, Alice a jövőt kémlelte minden másodpercben, Jasper pedig az érzéseket próbálta kordában tartani, egyelőre sikeresen. Carlisle, az ő nyugodt személyiségével próbált mindenkire figyelni és intézni mindenkihez pár jó tanácsot.

Végre megérkezett a három farkas is. Helyesbítve, csak egy, mert Jake emberi alakban sétált apához, nekem meg csak dobott egy puszit. Seth is visszaváltozva, kitárt karokkal közelített felém, majd egy gyors mozdulattal átölelt, jó erősen, így nagyon megszólalni sem tudtam, mozogni meg végképp nem.

– Tegnap nem volt alkalmam megköszönni, hogy hazahoztad szeretett Alfánkat – mondta és adott egy puszit arcomra.

– Nincs mit, Seth, tudod, hogy a kérésed nélkül is megtettem volna.

– Milyen kérés? – vágott közbe Jake.

– Semmi lényeges, édesem – cuppantam rá ajkaira.

Ő pedig viszonozva a csókot, magához vont, majd egy pillanattal később felsóhajtva elengedett és hátat fordított. Ahol Leah állt és mélyen Jake szemébe nézett.

– Nem tetszik Leahnak, hogy egy csomó, gyilkos vámpír elé, emberként akarsz kiállni – lepett meg minket apa hangja.

Jake oda sem nézett, csak elkezdte nyugtatni Bétáját.

– Kérlek, Leah, ne aggódj. Minden rendben lesz, Alice azt mondta, békével jönnek, meg pillanatok alatt át tudok változni, nem lesz semmi baj. Egyébként is, én okoztam a bajt, nekem is kell megoldanom, úgyhogy, téma lezárva – emelte magasabbra hangját, az utolsó mondatnál.

– Azt mondja, elég szörnyű volt az az idő, mikor itt hagytad őket, nem akarja, hogy bármi bajod essen. Mert szüksége van rád, mint barátra, és mint alfájára – tolmácsolt apa.

– Leah, megesküszöm neked, hogy én sem fogom engedni, hogy Jacobnak, bármi baja essen – mondtam neki, és megsimogattam a fejét, amitől láthatóan megnyugodott.

– Készüljetek, már csak két perc – utasított Alice.

Mindenki azonnal ugrott nénikém kérésére. Beálltunk a szokásos félkör alakzatba, én anya és Jake közé, Carlisle pedig egy lépéssel a család előtt. Leah és Seth a fák takarásába húzódva várták a vendégeinket.

– Carlisle? – hallottuk meg, egy érdesebb hangú vámpír hangját. – Békével jöttünk, kérlek, ne támadjatok, hallgassatok végig.

– Csak nyugodtan, Marcus! – bátorította őket apa.

– Békével jöttünk – bukkantak elő hárman is. – Nagyon fontos hírt hoztunk nektek.

A három Volturi közelebb jött és mind kezet fogott Carlisle-lal, majd Jake felé fordultak, amitől, akaratom ellenére is megremegtem, és a hátamon is felállt a szőr, titokzatos tekintetüktől.

– Örülök, hogy téged is láthatlak, úgy gondolom, te vagy az a farkas, aki kicsit elnáspángolta Demetri barátom – mosolygott ránk, amitől egy cseppet megnyugodtam.

– Igen, személyesen, Jacob Black, és ha azért jöttetek, hogy büntetést szabjatok ki rám, akkor vállalom, csak a Cullen családnak ne essen semmi bántódása.

– Hová gondolsz, fiam, Nem azért jöttem, hogy ítélkezzek, hanem segítséget szeretnék kérni.

Na, azt hiszem, ha eddig nem, akkor most eljött az a pillanat, amikor a Volturi meglep minket, olyannyira, hogy még, Emmett is kikerekedett szemekkel bambulta őket.

– Segítséget? A Volturi egyik vezetője, segítséget kér tőlünk? – szólalt fel anya egy mosollyal az szája szegletében.

– Igen, azt, de engedjétek meg, hogy bemutatkozzunk, hiszen vannak itt olyanok, akik nem ismernek eléggé – nézett rám és Jacobra. – Én, mint tudjátok, Marcus vagyok, a jobboldalamon Corin, balon pedig Demetri – mutatott a személyekre, akik nevük hallatakor, biccentettek fejükkel.

– Ha megkérhetlek benneteket, ezt a beszélgetést ne ilyen körülmények között t folytassuk, gyertek be – szólt apa vendégeinknek.

Carlisle vezetésével mindenki helyet foglalt magának a nappaliban így kezdetét vehette a beszélgetés, szóval fény derülhet arra, hogy miért is vannak itt most Marcusék.

– Edward, te már látod, hogy valóban komoly dologról van szó. De muszáj elmagyaráznom mindenkinek, hogy megértsétek. Szóval, mikor Dem, a támadás utáni estén visszatért, elmesélte nekünk a történteket. Sokan nem gondolnak rátok, úgy, mint a legjobb barátra, így többek között Jane és Caius, rábeszélte Arót egy támadásra a farkasok ellen. Természetesen, tudván tudják, hogy ti is kiálltok mellettük, ezért úgy tervezik, hogy veletek is végeznek.

– Ezt nem engedhetem – fakadt ki Jake. – Valamit tennem kell, nem fogom hagyni, hogy az a mocskos gyilkos, egy ujjal is hozzáérjen a családomhoz, akár a farkasokat nézzük akár a Cullen klánt.

– Nyugodj meg, fiam, senkinek, nem esik baja, különben is, megtennél nekem egy óriási szívességet, mégpedig azt, hogy nem vágsz bele a szavamba? – Jake rábólintott, Marcus pedig folytatta. – Gondolhatjátok, nem lehet kis dolog, ami miatt épp most követtem el életem legnagyobb árulását. Borzasztó teher nyomja szívemet, két esztendeje. Carlisle, te nagyon jól tudod, hogy egyetlen szerelmemet Didyme-t, valaki egyszer meggyilkolta. Sajnos, Demetri sok szenvedés és gyötrelem után, erőt vett magán és elárulta, hogy ki volt a tettes. Még ti sem gondolnátok, hogy ő, pont ő, képes volt ilyet tenni a vérszerinti húgával. Aro ölte meg Didyme-t, Dem szemeláttára. Ezért bosszút esküdtem, megfizet, azért, amit tett, és mivel jött ez a váratlan támadás, úgy éreztem, ezzel, hogy idejövök, kölcsönösen jól járunk.

– Oh, értem, mondhatom, megtiszteltetés, hogy vállaltad ezt az egészet, hiszen nem kis dolog elárulni a családod, akár bosszúból teszed, akár nem. Természetesen, mi melletted állunk, segítünk, mivel, úgyis kiállnánk a farkasok mellett – mondta Carlisle.

– Szóval, tényleg nem bánjátok, ha mellétek szegődünk? – lepődött meg Corin.

– Ó, már hogyisne bánnám. Ha egy ujjal is hozzáértek Forks lakosaihoz, kitekerem a nyakatokat, elevenen foglak széttépni és elégetni – fenyegetőzött Jake, ezért Jasper és anya felálltak és mellénk sétáltak, hogyha netán valami történne, ők meg bírják akadályozni.

– Ezzel sem kell foglalkoznotok, ahogy már elmondtam, mindent megteszünk a béke érdekében, ezért már elkezdtünk ideiglenesen átállni az állati vérre, hogy semmiféleképpen ne okozzunk kényelmetlenséget a farkasoknak – közölte Marcus.

– Jó, hát ez változtat a dolgokon, akkor a farkasok részéről, semmi akadálya, hogy társuljatok hozzánk – eresztett le Jake.

– Na, akkor, dugjuk össze a fejünket és készüljünk fel, mert ez, egy igazán izgalmas csatának néz ki – ujjongott Emmett.

Jacob, hirtelen elengedte a derekam és kivágtatott az ajtón, egyetlen szó nélkül. Már indultam volna utána mikor, apa kezei lefogtak és magához szorítottak.

– Nyugodj meg, kicsim, meg kell beszélnie a többiekkel, tudod, hogy értük jönnek most és tudod, hogy ez mennyire borzasztó lehet számára.

– Igazad van apu – dőltem mellkasára ­–, hagynom kell megnyugodni.

Attól függetlenül, hogy utálom apa képességét, néha vágyom arra, hogy egy kicsit beszélgessünk, éppen ezért vonszoltam fel magammal, a szobájába, hogy nyugodtan megbeszéljünk pár dolgot.

– Mond, Renesmee – ült le mellém a szőnyegre.

– Nagyon félek, annyira rossz érzésem van, tegnap még minden olyan boldognak és nyugodtnak tűnt, ma pedig, mintha, új sötét fátyol borult volna rám. Úgy érzem, mindennek én vagyok az oka, talán megszületnem sem kellett volna. Olyan rossz így minden – fakadtam sírva.

– Az ég szerelmére, Nessie, ne gondolj ilyen eszméletlen butaságokat, ez egyszerűen a te kis elméleted. De erre az elméletre kb. tíz ember rá fog cáfolni. Hidd el, te semmit nem tettél azon kívül, hogy csak boldog szerettél volna lenni, ezért mentél Jake után, semmi másért. Az már teljesen más dolog, hogy Demetri, pont akkor járt arra, az meg végképp nem a te hibád, hogy Jacob ennyire szeret és védelmez téged, hogy képes, ilyen meggondolatlan dolgot csinálni. Az pedig, hogy megszülettél, a legnagyobb csoda volt, legalább három ember életében. Kérlek szépen, nyugodj meg, és ne gondolj ilyenekre, mert ennek semmi értelme. Minden meg fog oldódni, kicsikém. Minden. Különben is térjünk át más témára, hogyan telt a tegnap estéd?

Fél szemmel néztem fel apára, úgy éreztem teljesen megbolondult. Ha úgy gondolja, hogy ezt pont neki fogom elmesélni, hát akkor most csalódni fog.

– Igazán jól, és semmi baj nem történt, szerencsére.

– Ennek nagyon örülök, és más nem is érdekelt volna, főleg nem a részletek – kuncogott, majd átkarolt és dúdolni kezdett egy gyönyörű dallamot.

(Jake szemszöge)

– Mi baj, Jake? – kérdezte Leah gondolatban.

– Ne haragudj, de nincs időm elmagyarázni, de majd később – üzentem neki.

Kizárólag Sammel kell beszélnem, legalábbis először. Még jó, hogy már hallottam a gondolatait, egyenesen a határ mentéről, így arrafelé vettem az irányt.

Nem volt egyedül, Paullal és Quillel indultak volna őrjáratozni, de még épp időben kaptam el őket.

– Sam, kérlek, gyere, beszélnünk kell, életbevágóan fontos! – üzentem gondolatban, ő pedig azonnal csatlakozott, és így ketten együtt távolabb futottunk a többiektől.

Beszélnünk kellett, mint alfa az alfával.

Ez a hír, le fogja lombozni, hiszen nem csak az én falkám akarják lemészárolni, hanem az övét is. Nem tudom, milyen reakcióra számítsak tőle, de úgy hiszem, mellettem fog állni, ahogy mindig is.

Mikor megálltunk, szembefordult velem és arra kért, hogy mindent meséljek el, így hát belekezdtem.

– Arról már meséltem, hogy rátámadtam egy Volturira, azt is említettem, hogy idejönnek hárman, ismeretlen okok miatt, igaz?

– Igen, Jake, ideértek már?

– Ami azt illeti, igen, éppen ezért jöttem most ide, mert fény derült arra, hogy miért jöttek el.

– Nyögd már ki, kérlek!

– A Volturi támadást indított ellenünk, kb. két hét, és itt vannak. Meg fognak ölni mindenkit – hadartam el.

Sam nem felelt, azt láttam, hogy nem lélegzik, de nagyot nyelt, így már biztos voltam abban, hogy nem ájul el. De hírtelen elkezdte a mondandóját, ami nem volt éppen a legkedvesebb.

– Hogy lehetsz ilyen, felelőtlen, kiszámíthatatlan, hülye, Jake, el sem hiszem, hogy pont te hozod a bajt a törzsre – „ugatott le”. – Ha nem támadsz rá arra a hülye vérszívóra, most nem következne be mindez.

– Sajnálom, nincs erőm visszaforgatni az időt, valahogy helyre kell hoznom, de ahhoz több megértésre van szükségem, és persze a falkád támogatására.

– Na, abból nem eszel, old meg, ahogy akarod, minket felejts el! Majd ha idejönnek, megöljük őket, de innen, ki nem mozdulok.

– Úgy látom, nem tudod felfogni, nem engedhetjük meg, hogy idejöjjenek újra. Most harc lesz, veszélybe sodorjuk az egész várost. Mindenkinek jobb lenne, ha valahol, váratlanul szembetámadnánk őket – próbáltam meggyőzni.

– Ne te mond meg, hogy mi jó a törzsnek, hiszen mindig csak a bajt csinálod, belevésődsz egy vámpírivadékba, elhagyod a törzset, mert önfejű barom vagy, és meg ne említsem, hogy a drágalátos falkádat is, várjunk csak, egy, kettő, három. Minimum négyszer hagytad egyedül – ordította. – Valamint, te is otthon maradsz és vigyázol a családjainkra!

– Na, álljunk meg egy pillanatra, Sam, nem vagy már az Alfám, nincs hatalmad parancsolgatni nekem. Legjobb lenne, ha átadnád az egész falka vezetését nekem. Téged tett önfejűé ez az egész alfa dolog, nem is érdemled meg. Nem döntesz, jól, sem most, sem máskor, csak a sértettség és a harag beszél belőled, mert különváltam. Ja és ne felejtsem el, közölni, hogy amiért Renesmee-t ivadéknak nevezted, borzalmas bosszúban részesülsz majd.

– Te, alfa? Most viccelsz, a saját magadé esetleg, de te nem vagy képes egy egész falkát rendbe tartani, felelőtlen vagy.

– Akárcsak te, viszont neked már megadatott az a dolog, hogy hatalmadat gyakorolhasd az egész törzs felett. Most én jövök Sam Uley – mordultam rá és egy ugrással a földre tepertem.

– Ha azt, hiszed, legyőzhetsz, tévedsz, de legyen, ha feladom, tiéd a falka – nevetett rajtam.

Vártam addig, még befejezi a saját mulattatását, de cselesebb volt, mint gondoltam, mikor unottan az ég felé emeltem tekintetem a mellső lábamba mélyesztette fogait. Olyan hangosan vonyítottam fel, hogy még a fák is beleremegtek. Talán nem is a fájdalomtól, csak hírtelen ért ez az egész. Nem tudtam mit tenni, odaharaptam ahol értem, az pedig a nyaka volt jelenleg. Olyan erővel fogtam át nyakát, amilyennel csak tudtam. Sam három másodperc elteltével fuldokolni kezdett, a tüdeje megtelt vérrel, nem kapott levegőt. – Te jó ég, megölöm. – Elengedtem a nyakát és megvártam még talpra áll.

Teltek a percek, Sam még mindig mozdulatlanul feküdt, én pedig csak álltam felette, tehetetlenül, mint egy őrült. Én tényleg csak a bajt hozom a törzsre, ez egyszerűen lehetetlen. Ha Sam meghal a családom, örökre kitagad, és akkor nem tudok mit tenni. Minden igaz amit hozzám vágott. Felelőtlen, barom, önfejű, és minderre én is csak most döbbenek rá, mikor előttem, haldoklik.

Fél óra elteltével, hangosan felköhögött majd talpra kecmergett. Olyan nagy megkönnyebbülés futott végig rajtam, hogy összerogytam a földön előtte.

– Tiéd minden, mindig is alkalmasabb voltál erre, és amúgy is, téged illet, nekem semmi szükségem erre – közölte nyugodtan, majd hátat fordítva elrohant a fák sűrű takarásába.

– Mindenki a partra – adtam ki első alfai parancsom, amit az egész falkának céloztam.

Hirtelen mindenki hangját hallani kezdtem, egész fejem zsongott. Többek között, meg voltak lepődve az új fennálláson, de elfogadták és mindenki a parton volt, mire odaértem.

– Hali Jake, mi ez az egész? – kérdezte Seth.

– A Volturi támadást indított ellenünk, Sam meg akart futamodni, én meg nem hagytam, ezen túl, az én parancsaimnak engedelmeskedtek és azt csináljátok, amit én mondok. Az őrjáratokat beosztom, más dolgotok nincs, akkor jöttök, amikor szólok, de akkor azonnal. Mást nem kérek tőletek. Egyelőre.

Mindenki hevesen bólogatott ajánlatomra, mindenki érzett némi szabadságot most, hogy én vagyok a falkavezér.

Beosztottam mindent, ahogy ígértem. Megbeszéltük, hogy a mai estét Seth és Quil tölti velem a Cullen családnál a többiek pedig mind itt maradnak. Valaki a családokra figyel, valaki az erdőt, mások pedig, az egész várost felügyelik.

Igazán simán ment minden, így nyugodtan indultunk el hárman a Cullen családhoz, a csendes, sötét erdőn keresztül. Kizárólag a mancsaink dobbanása hallatszott. Egészen eddig. Valami a távolban megtörte ezt a nyugalmat, legkisebb örömömre.