Sziasztok
Amint tudjátok a saját gépem szervízben van, így
most hirtelen ennyit bírtam összedobni. Helyesírást
nézzétek el most nekem. Remélem tetszeni fog, és amit
tudom, hozom a fejezet 2. részét.
Ami egyben lezárja a Renesmee az álmok útján című történetet!
És belekezd az Álmokon túl történő események kavalkádjába.
Sokan ezen fejezet után sejthetik mi fog történni, de higgyétek el,
ami lesz. Arra senki sem számít. :))
Szóval itt a Dominó melyen ez a fejezet egy hatalmasat lendít és felborítja.
Pusszantás
Tiszti
30. fejezet Part 1. ~ Dominó
Néha nehéz felfogni, amit látsz, teszel és érzel. Néha
soknak találod, nem egészen tudod feldolgozni, de harcolsz, mert minden, amiért
érdemes élni, küzdelem nélkül elérhetetlen.
( Renesmee)
Tengernyi érzelem, mi átfutott rajtam, mind leblokkolta az agyam. Sem
megszólalni, sem cselekedni nem tudtam, csak néztem a messziségbe, ami jelen
esetben Dakota fakóbbnál is fakóbb bőrét jelentette, miközben a mosdókagyló
fölé hajol. Tudtam, hogy mi történt, nem volt nehéz rájönni, miután ez a
látvány fogadott, mégis abban reménykedtem, csak álmodom. Egy lépéssel átszelve
a köztünk húzódó távolságot, mellé léptem és összefogtam hátul a haját, és
próbáltam nem arra koncentrálni, ami éppen itt folyik, de csak én is egyre rosszabbul
lettem.
- Jake, gyere, segíts. – Végül mikor már nem bírtam, kénytelen voltam
valaki segítségét kérni.
Szerelmem azonnal kitessékelt a mosdóból
és magukra csapta az ajtót, én pedig csak nekitámaszkodtam a falnak és lassan
lecsúsztam ülőhelyzetbe. Térdem közé szorítottam a fejem és mélyen szívtam be a
levegőt, hogy kitisztítsam a fejem. Egyrészt azért, mert borzalmasan éreztem
magam, másrészt pedig, Dakota, ezen hadművelete telesen kiborított. Főleg, mert az én hibám, hiszen mondta, hogy már tudja, hogyan fog változtatni
az életén, én pedig nem figyeltem eléggé.
Perceken belül Dakota és Jake együtt
léptek ki és mélységes pillantást vetettek felém. Egyrészt sajnálat másrészt
bocsánatkérés sugárzott belőlük, de jelen esetben, Jake az akinek meg tudok
bocsátani. Dakota felől kicsit ködösek az érzéseim, de felnéztem vörösen
csillogó szemeibe, és amennyire csak belém fért próbáltam megvetést erőltetni
magamra, hogy érezze, folyton csak felforgatja a család nyugalmát.
- Gondolom, hogy ezen eszement tervedet is fél perc alatt
ötlötted ki – ráztam a fejem.
- Ness, sikerülni fog, érzem. Jake, kérlek, mond el neki,
segíts, hogy megérthesse – könyörgött, vissza folytott könnyekkel.
Jake csendesen csóválta fejét, de végül csak mellé állt. –
Hagynunk kell! Tényleg sikerrel járhat, de nem szólhatunk senkinek. Ness, értsd
meg, érzem, hogy menni fog, jobb lesz nekünk és talán neki is.
- Persze, hogyne. A világot nem akarjátok megváltani
véletlenül – hitetlenkedtem, mindeközben felerőltettem remegő térdeimet. – El sem
hiszem, hogy remélhetitek, hogy újszülöttként csak úgy egyről a kettőre át áll emberi
táplálékokra, egytől-egyig. Én csupán félvér vagyok, mégsem bírom sokáig emberi
táplálékon. Szükségem van vérre, de persze nem állok utatokba, segítek, mert
mindkettőtöket szeretlek, de ha kudarcot vall ez a nagyszerű terv, engedjétek
meg, hogy a fejetekhez vágjam: Én előre megmondtam! – Ezzel otthagytam őket és
visszatántorogtam a konyhába, ahová követtek.
Szerettem és próbáltam mosolyogni a vicceken, de nem
ment, valami erősen elvonzott ebből a környezetből, de nem Dakota volt, most
valami egészen más, ami félelmet, rettegést és egyrészt nyugalmat is sugalmaz,
de sajnos nem volt időm ebben az álomérzésekben ténferegni, a család
hazaérkezett és átvette minden eddig csendnek és nyugalomnak a helyét a
hangzavar és a nyüzsgés.
Voltak egyes részek a témából, amik megragadtak, mint
például lezárult a nyomozás Forksban. Hamarosan Nagyiék is követnek minket, és
holnap látogatóink érkeznek. Több információ feldolgozására már majdhogynem
képtelen voltam, így felvonszoltam magam az emeletre és hosszú, mély álomba
zuhantam.
„ Ne, ne bánts, félek! Hagyj, élni. Ne vedd el tőlem.
Megteszek mindent, csak ne bántsd! Síró hang, nyöszörgés, vízhangzik. Elhagyatott
raktárépület. Kikötözött lány, egy sötét alak ezüstösen villogó késsel a
kezében, a lány felé közeledik, aki egyre hangosabban sikít fel. Minden egyes
lépés fájdalmat okoz neki, ahogy egyre közelebb kerül a halálhoz. De egyszer
csak elhalkulnak a sikolyai, megszűnik a világ körülötte és zuhan a mélybe. S
csak egy hangot hall – utolsó édes álmod…rettegj…bízz bennem…vár rád valami
új!...Tarts velem. Szeress!”
Könnyektől áztatott hajam az arcomhoz tapadt mikor az
álomtól verejtékezve felriadtam.
Csak egy álom volt! Csak egy álom volt! – mondogattam magamban,
mire a légzésem is lassulni kezdett. Nyugodni látszott a szívem, s könnyeim sem
folytak oly vadul. Mégis éreztem egy égető érzést. Az álom összes képe bennem
égett, örökre bennem marad.
Világosságnak, kevésbé lehetett mondani, mikor
kikászálódtam az ágyból és levánszorogtam a konyhába, ahol megint csak
kiábrándító látvány fogadott. Jake és Dakota olyan vidáman falatoztak valamit
az asztalnál, hogy nekem még az a maradék étvágyam is elment, ami az álom
okozta gyomorgörcs után maradt.
Mosolyogva néztek fel rám, és intettek közelebb magukhoz.
Nagyot nyelve, sikerült átdolgoznom magamban mindent és erőt vettem magamon.
Jake vállába temettem az arcom és lehunytam szemeimet, mélyeket lélegeztem és élveztem
szerelmem minden érintését, addig még meg nem jelentek a hangok. Szinte az
egész fejem ettől visszhangzott. Riadtan
kaptam Jake pohara felé, mintha csak a szomjúság kínozna, és a folyadék
elmoshatna mindent, de mindez megfelelő volt ahhoz, hogy Jake-ben ne keltsek
gyanút, hirtelen mozdulataimmal.
- Képzeld, Ness, Dati, már a tegnap esti vacsorát is képes
volt megemészteni – újságolta Jake, diadalom ittasan, mellyel sikerült az
arcomra erőltetnie egy félmosolyt.
- Nagyon örülök neki, de neked mániád lett a nevek
leegyszerűsítése?
- Most folyton kimondani azt, hogy Dakota, kicsit unalmas.
Kell valami becenév neki. Dati. Szerintem egész jó.
- Engem sem zavar, legalábbis kevésbé, mint a Prücsök, Hercegnő,
Hófehérke és a Napsugaram – fűzte hozzá Dakota is két falat között.
- Ja, jobb lesz ha felöltözöl, kedvesem. A látogatóink
hamarosan megérkeznek – súgta Jake.
Lehangoltan fújtam ki a levegőt és újból a vállába
temettem arcom. – Mégis kik?
-Többekközött a Nikita törzs egy része, és valószínűleg Agatha
is ellátogat. – Hitetlenkedve pillantottam Jake csokoládébarna szemeibe, és
reménykedtem, hogy csak a frászt akarja rám hozni, de nagyon is, hogy komolyan
beszélt. E hír kicsit segített elterelni a figyelmem az álomról másrészt pedig
sikerült pánikba ejtenie. De miután Jake minden óvintézkedésről beszámolt,
nyugodtan sétáltam fel a szobámba, hogy pizsamám, valami itthoniasabb ruhára
cseréljem.
Öltözködés után, még kerítettem alkalmat egy gyors
rendpakolásra, amiből egy telefoncsörgés zökkentett ki. A szám ismeretlen volt,
mégis sejtettem, hogy ki lehet az.
- Dav.
- Szia Ness. Na, szóval Katyvel megdumáltuk a dolgokat.
Ma este itt Baie Vertében lesz egy hatalmas buli. Ott találkozhatnánk.
- Helyszín?
- Könnyen eltalálsz, a város keleti részén lesz, egy
elhagyatott raktárépületben…
Folyt köv...
