Bonyodalmak

7. fejezet

Bonyodalmak

Alice gyötörten nézett rám, és amikor kimondta Katy nevét, mindenki ijedten fordult felénk.

– Mi történt vele? Hol van? Ugye él? – kérdeztem kétségbe esve.

– Ronald, és barátai – mondta zihálva. – Megerőszakolják. Meg fog halni.

Rosalie felkapta fejét, hiszen a történet ismerős számára, hiszen vele is ez történt.

– Meg kell mentenünk – néztem körbe a szobában –, valamit tenni kell, odamegyek és szétverem azokat a ...

– Nem, Renesmee nem lehet, hiszen többen vannak és lebuknánk – vágott közbe apa.

– Igaza van apádnak, nem tehetjük tönkre az életét azzal, hogy megfosztjuk az isten adta élettől és olyat adunk neki, ami nem természetes. Valamint a miénket is csak veszélybe sodornánk – hadarta a szavakat Rosalie –, de akkor is teszünk valamit, ígérem – lépett mellém és vállamra tette a kezét.

– Carlisle, meg kell mentenünk, még nem késő, hiszen még nem következett be, még Katy nincs ott, csak a fiúk döntöttél el, így meg tudjuk akadályozni, még emberi módszerekkel is – mondta Alice.

– Igen apa, menjünk, kérlek, Katy nem halhat meg. Már Jacob sincs itt nekem, nem veszíthetek el mindenkit, akit szeretek – fakadtam sírva.

Anya azonnal mellém rohant és szorosan magához ölelt.

– Edward, Renesmee, Alice, Bella ti menjetek – utasított Carlisle.

– Én is megyek - vágta rá Rose.

– Ne haragudj lányom, de nem engedhetem meg, hiszen veled is ugyanez, vagyis hasonló dolog történt. És akár mennyire titkolod, még mindig benned él a fájdalom és a borzalmak élménye. Félek, hogy elveszítenéd a józaneszed, és butaságot tennél. Sajnálom.

Rosalie nem szólt, csak bólintott, majd odabújt kedvese mellkasára.

– Nessie, vegyél fel valami bulis ruhát, indulj! – utasított Alice.

Én azonnal kibontakoztam anya karjaiból és rohantam az emeletre, felkaptam egy kivágott, világos színű felsőt, egy fodros miniszoknyát, kiengedtem a hajam, és már lent is voltam. Figyeltem minden mondatra, utasításra, nem akartam, hogy valami baj történjen.

– Nessie, te elmész Katyhez, és mondod, hogy te is vele tartasz a buliba, én viszlek el titeket. Bella és Edward ti figyelitek a fiúkat távolról, hogy semmi feleképpen ne kerüljenek a lányok közelébe. Én figyelem a döntéseket, de én a lányokkal maradok, és úgy vigyázok rájuk, ha valami nem jól sülne el, akkor jöttök ti, és megfékezitek a fiúkat – közölte Alice zihálva.

– Indulhatunk? – kérdezte apa.

– Igen, menjünk – fogta meg karomat nénikém. 

– Én, Nessie a saját kocsimmal megyünk, ti Bella menjetek, amelyikkel akartok.

Azonnal beültem a kocsiba, és elhajtottunk.

– Minden rendben lesz, Renesmee, ne aggódj, megoldjuk – nyugtatgatott volna, de nem sok sikerrel.

Gyorsan odaértünk Katy házához, aki épp most lépett ki az ajtón, kiugrottam a kocsiból és futólépésekkel ott teremtem a háta mögött.

– Szia, mit keresel te itt? – érdeklődött meglepetten.

– Gondoltam veled tartok a buliba – közöltem vele olyan nyugodt hangon, amilyet ki tudtam erőltetni a számon.

– De ez egy randi lesz. Renesmee, én nem akarom, hogy ott legyél. Amúgy is neked nem lesz rossz, hogy Jacob nincs veled?

– Nem foglak titeket zavarni, észre sem veszed, hogy ott vagyok, megfelel? Amúgy is, nem csak Ronald lesz ott, hanem a haverjai is igaz? – kérdeztem gúnyosan.

– Legjobb lenne, ha haza mennél, barátnőm, az megnyugtatóbb – válaszolt egyre türelmetlenebbül.

– Nem fogok a te kérésedre haza menni, hacsak nem megígéred, hogy te is itthon maradsz – közöltem vele csípőre tett kézzel.

– Hát, azt már nem. Jó gyere, de én Ronalddal leszek, és rólad nem veszek tudomást ma este – mondta, megadva magát.

Beszálltunk a kocsiba és Alice a buli helyszíne felé hajtott. Lényegtelen, hogy a buliban már kivel van, hiszen ott lesz négy vámpír, aki figyelemmel tart pár fiút és egy lányt, nem lesz nehéz.

– Hányan is lesztek Ronald barátaival együtt?

– Hatan – közölte mérgesen.

Úgy látom, nem törődött bele abba, hogy én is ott leszek, nem mintha ez engem zavarna. Bárcsak közölhetném vele, hogy mekkora veszélyben van, de nem tehetem, nem tudnám megmagyarázni.

– Megérkeztünk – jelentette be Alice, aki elsőként szállt ki a kocsiból.

Katy csak meresztette a szemét, majd odasúgta.

– A nagynénéd kísér el a buliba, ugye ez most vicc?

– Nem, Katy nem az, ő is itt lesz és jót bulizunk – mondtam mosolyogva és elindultam Alice után.

Aki már meg is vette a jegyeket és minket várt.

– Hatalmas buli lesz – ígérte Alice, majd rám kacsintott.

Megigazítottam a ruhám, majd leültem az egyik székre a pultnál.

– Szia, gyönyörűség, mit hozhatok? – kérdezte udvariasan egy jóképű kiszolgáló.

– Köszönöm, egyelőre csak egy Bronx dry koktélt kérnék.

Azonnal neki állt elkészíteni kedvenc italomat, néztem, ahogy könnyed mozdulatokkal összerázza, majd kitölti egy pohárba.

– Parancsolj, egészségedre.

Számhoz emeltem a poharat és egy nagy kortyoltam bele, kicsit hideg volt. A második korty viszont a torkomon akadt, mivel megpillantottam az újabb érkezőket. Ronald és négy barátja, azonnal rendeltek maguknak vodkát.  Sajnos, Katy sem fogja megúszni az estét ivás nélkül. Rögtön oda is hívták, először tiltakozott, majd megitta.

Így ment ez sorban, én meg csak néztem tehetetlenül, mert folyton, amikor megmozdultam, rám nézett és a szemeivel visszaparancsolt a helyemre.

Lassan teltek a percek, Katy egyre többet ivott. Alice-t meg már felszedték és valami részeg férfival táncol. Nem jellemző rá, de most próbál elvegyülni és példát mutatni nekem. A szememet viszont nem bírtam levenni barátnőmről.

A koktélt eltoltam magamtól, néztem, ahogy Katy jól mulat azokkal a leendő gyilkosokkal.

Egyenlőre nem nagyon csináltak mást csak ittak ezért úgy döntöttem kikapcsolok egy kicsit, szót fogadtam Alice-nek, és az első fiú, aki megkérdezte táncolok-e vele, annak igennel feleltem.

Jól nézett ki, fekete felzselézett haja volt, kerek arca, melyről két gyönyörű, barna szem nézett rám. Ha nem szeretném annyira Jacobot amennyire, akkor biztos ő lenne az életem értelme. Egy lassúbb számnál egymást átkarolva táncoltunk. Bőre meleg volt és izgató. Fejemet a mellkasára hajtottam, szívdobogása felgyorsult és ezen elmosolyodtam. Ő meg egy puszit adott a fejem búbjára. Felpillantottam rá, picit elpirult, zavarában.  Azt hiszem első látásra szerelmes volt belém. Élveztem ezt a pillanatot, annyira tökéletes volt a karjaiban, olyan felülmúlhatatlanul jól éreztem magam vele.

Csak két fiú akart elkérni tőle, de mintha valami óriási érték lennék, szorosabban magához ölelt és nem engedett el senkivel.

Annyira boldog voltam, most először mióta Jake elment. Nem akartam véget vetni ennek az egésznek, akár napokig kibírnám az ölelésében. De amikor, úgy fordultunk, hogy a látóterembe esett a pult, elakadt a lélegzetem.

Ekkor rá jöttem, hogy Katy eltűnt. Azonnal kibontakoztam a karjaiból, erőm ellenére elég nehezen, de sikerült. Zihálva kapkodtam a fejem és nagy léptekkel akartam eltávozni, hogy ne is lásson, de elkapta kezem, magához rántott s a fülembe súgta:

– David Robinson.

 Majd még közelebb húzott, teljesen összesimultunk. Élveztem a csókot, meleg ajkának érintése engem is felizgatott, átjárt a forróság, ezért hevesen visszacsókoltam, majd elengedtem.

– Renesmee Cullen – mondtam neki és elrohantam, szétnéztem, Alice-t kerestem, de nem láttam.

– Itt vagyok, mi baj van? – ijesztett meg.

– Hát nem látod? Katy eltűnt.

– Nem, ott…- nézett oda ahol eddig iszogatott, de hangja elcsuklott, mert látta, hogy igazam van és tényleg nincs a helyén.

– Hová tűnt? Miért nem láttam? – kérdezte izgatottan, hiszen maga sem hitte el, hogy nem vette észre, amire a legjobban figyelnie kellett volna.

Kirángatott a helységből, majd távol az emberektől szaglászni kezdett.

– Megvan, gyerünk erre – húzott maga után.

Hallottam a Katy nevetését, ezért megálltunk, leültünk és csendben vártunk. Negyed óra üldögélés után érdekes hangok jöttek Katy felöl.

– Rony, mit csinálsz? Vedd le rólam a kezed – ejtette ki Katy nyugtalanul a szavakat.

– Nyugi, cica, nem fogunk bántani, csak kiélvezzük butaságod – mondta két hang is egyszerre. Egyik sem Ronaldé volt.

Azonnal felugrottam, de Alice lefogott.

– Maradj nyugton még egy kicsit, azonnal nem avatkozhatunk bele, különben is ez a szüleid feladata lesz.

– De Alice, bántani fogják – mondtam aggodalmasan.

– Ne aggódj, kicsim.

Újabb nyugtalanító hangokat hallottunk:

– Ronald, nem teheted ezt velem, nem használhatsz, így ki!

– Ugyan miért nem? Van, aki megakadályozza? Vedd már észre, egyedül vagy, mi meg öten, inkább csak hagyd magad. Gyere, vedd le a blúzod szépen.

– Nem, Ron hagyj békén – mondta Katy és hallottuk, hogy futásnak ered.

– Azt hiszed csak így elmehetsz köszönés nélkül? – vihogott Ron.

– Ááá, SEGÍTSÉG, VALAKI SEGÍTSEN Máááár – hangja elhalkult.

– Ne kiabálj Katy, még valaki meg hall minket.

Újabb halk, sikító nyöszörgő hangok jöttek Katy felöl.

– Alice, én nem bírom tovább.

– Jó, menjünk – adta meg magát.

Alice felpattant és előre indult hatalmas léptekkel a fiúk felé. Utána indultam, de félve kukucskáltam ki a háta mögül, mert nem szeretném Katyt holtan látni.

Először ránk sem néztek, csak akkor szólalt meg az egyik ismeretlen fiú, amikor közelebb értünk.

– Hé, újabb sexi csajok. Nézzétek csak srácok.

– Csak belőlünk nem esztek – közölte Alice félelmetes hangon.

A beszédes fiú meghőkölt.

– Szállj le a lányról Ronald – közölte apa hangja a távolból.

– Srácok meneküljünk, ezek megölnek – mondta a beszédes.

– Nem, nem ölünk meg, kivéve akkor, ha nem szállsz le Katyről – mondtam morogva.

Lassan elengedték és hátrább húzódtak.

– Jól van fiúk, most pedig szépen haza mentek, még jó kedvemben találtok és vissza fogjátok magatokat, még mielőtt a börtönben köttök ki – mondta apu elég fenyegető hangon.

– Értettük – közölte most már Ronald, majd elrohantak.

Katy oda rohant hozzám és zokogva, szorosan átölelt.

– Nyugodj meg, már nincs semmi baj – simítottam meg a hátát.

– Katy jól vagy? – kérdezte anya.

– Igen jól vagyok, vagyis a körülményekhez képest – mondta Katy még midig zokogva.

– Hogy találtál rám Renesmee? – kérdezte mélyen a szemembe nézve.

– Hallottam a kiabálásod – szorosan magamhoz öleltem, hogy ne kérdezhessen mást.

– Gyerünk lányok, későre jár, haza viszünk Katy, nyugodj meg.

Elindultunk a kocsi felé, beszálltunk mind és Alice elhajtott. Az út szélén összetalálkoztunk Ron csapatával. Alice felpörgette a motort, majd a gázpedált tövig nyomta, mint aki el akarná ütni őket, de mögöttük pár centivel lefékezett, majd kikerülte őket. Alice gúnyosan kacagott rajtuk, ahogy hátra estek félelmükben.

– Katy elmondod a szüleidnek?

– Nem, nem szeretném, hogy tudjanak róla. Soha többé nem engednének el bulizni.

– Megértelek – mondtam.

– Mi lesz ezek után? Ronald, ugyanúgy ott lesz a suliban és bántani fog! – aggodalmaskodott.

– Nem kell aggódnod, én ott leszek veled és megvédelek barátnőm sss, nyugodj meg.

Az út felén még a vállamon sírt, de utána abba hagyta és próbált kitalálni egy izgalmas történeteket, amit édesanyjának fog elmondani.

Megálltunk a házuk előtt és bekísértem.

– Holnap jössz suliba, vagy itthon maradsz pihenni?

– Menni fogok és megvárlak. Amúgy köszönöm, hogy eljöttél, nem tudom most mi lenne velem, ha te nem vagy ott, akkor nem élem túl. Én meg olyan undok voltam veled. Ígérem, soha többé nem mondom, hogy menny haza, ha velem akarsz jönni, akár milyen fiúval is lesz randim – mondta megbánóan.

– Nem is hagynálak egyedül menni, soha többé nem engedem, hogy valami bajod essen.

– Köszönöm Renesmee, igazi barátnőm vagy – szorosan átölelt, majd egy puszit is nyomott az arcomra.

– Akkor szia, majd találkozunk holnap reggel. 

 A kocsiig futnom kellett, mert az eső eleredt én meg csak egy pólóban voltam.

Beszálltam és abban a pillanatban Alice el is indult.

Hátra hajtottam a fejem, Davidre gondoltam. Az első és egyben utolsó édes csókunkra.

Apa mosolyogva nézett rám. Na, ne, már csak ez hiányzott, de meggondolatlan vagyok. Már megint elfelejtetem, hogy itt van.

Kezét a kezemre tette és annyit mondott:

– Semmi baj.

 Erre anya is felfigyelt, de az ilyen események után egy ilyen nyugtatás nem feltűnő.

Haza értünk Carlisle ott várt minket már az ajtóban, fel-le járkált nyugtalanul.

– Mi volt, hogy történt, ugye senkinek, nem esett semmi baja, és nem lepleztük le magunkat? – kérdezte aggodalmasan.

– Megakadályoztuk, Katy szerencsésen megúszta, egy újjal sem bántották – válaszolt anya.

– Lehet, hogy azért egy kis elnáspángolás belefért volna - húzta száját fintorra Rosalie.

– Hidd el nénikém, megkapták, ami jár nekik és remélem, soha többet nem gondolnak még csak ilyenre sem – mondtam neki felfele menet a lépcsőn.

Mert egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt. Lezuhanyoztam, majd azonnal lefeküdtem. Nem voltam fáradt így csak gondolkodtam egy ideig, már majdnem elaludtam, mikor valaki kopogott az ajtómon.

– Bejöhetek? – kérdezte Alice.

– Igen, gyere csak.

Leült az ágyam végébe, szemembe nézett.

– Láttam kicsikém azt a fiút és a…

– Gondoltam Alice, hogy nem maradtál le róla, semmi baj, de úgysem lesz közöttünk semmi – mondtam közönyösen.

Alice megköszörülte torkát és elmosolyodott.

– Jó, ahogy gondolod Nessie. De nem kellene lekötelezned magad Jacob mellett, kipróbálhatnád az életet.

– Tudom Alice, de én Jacobot szeretem, és rá fogok várni még, vissza nem jön.

– Szóval, Renesmee Robinson – mondta nevetve.

– Persze, csak is, meg a kicsi David Robinsonok.

– Hmm. Kis öcsikék, ennek még Emmett is örülne – viccelődött tovább.

– Na, jó, menj, hagyj aludni.

– Oké, megyek. Jóéjszakát, Miss. Robinson.

Felállt és elindult az ajtó felé.

– Holnap én viszlek iskolába, mert úgyis mennem kell vásárolni – suttogta Alice.

– Jó, boldog vagyok – válaszoltam közönyösen.

Majd elaludtam.